2014. október 25., szombat

3. fejezet

 Köszönöm az előzőkhöz a komikat és a pipákat :)


Odafelé a kocsiban nem igen beszélgettünk. Ahogy lopva néha Derek felé pillantottam ő is igencsak mélyen elmerült a gondolataiban. Ezekben a pillanatokban bármit megadtam volna, hogy tudjam mit gondol, mit forgat a fejében éppen.
Tőle ezek után sosem tudhatom mire számítsak. Bár mióta "megismertem" úgymond mintha egy teljesen új ember lenne. Vagy talán olyan mint anno mikor régen megismertem. Talpig úriember, mindig tudja mit kell tennie vagy mondania,hogy a nő odáig legyen érte. Nem hiába tudott anno is levenni a lábamról. Na de a kezdeti varázs is elmúlik egyszer. Nem hiába jutott oda a házasságunk ahová.
De arra inkább nem gondolok. Most a céljaim lebegjenek a szemem előtt. Hogy tönkre teszem ezt a férfit, szem rebbenés nélkül. Neki sem jelentett ez gondot.
Ahogy viszont észrevettem rajta nem is lesz nehéz dolgom. Hiszen már most odáig van Camilláért. El fog jönni a nap amikor ő lesz annyira odáig értem mint régen én őérte. Amikor megkapja a végső csapást. Amikor rájön majd kivel is kezdett. Nekem sem fog ő többet jelenteni mint régen én neki. Ha olyan könnyen tönkre tudta tenni a házasságunkat. Azzal együtt az életem is.
Miközben a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem ezekre a gondolatokra hirtelen előbukkant az emlékeimből néhány kép, emlék, érzés a balesetem időszakáról. A szenvedésről, a fájdalomról amit át kellett élnem, hogy ismét ez legyek. Nem az a testileg és lelkileg is roncs nő akire Damian rátalált. Azokban az időkben csakis a bosszú gondolata segített. Hogy egyszer visszaadhatom mindezt a szenvedést neki. És lesz majd még valami ami még jobban fog fájni neki. Az lesz csak az igazi csapás számára.
Na de ne rohanjunk annyira előre, mindent a maga idejében. Egyenlőre igencsak jól haladnak a dolgok. Egy dologra kell csak nagyon figyelnem. Ugyanis azt magam előtt legalábbis nem tagadhatom le, hogy hatással van rám ez a férfi. Hogy is ne lenne? Hiszen imádtam őt régen. Valahol egy részem egy egészen kis részem még mindig reagál rá. Ezt kell uralnom. Hogy véletlenül se keverjem össze a dolgokat. Hiszen előbb vagy utóbb olyan közel fogok kerülni ehhez a férfihoz amennyire csak lehet. Testi értelemben is. És akkor is észnél kell lennem. De azok után amin átmentem és már gyerekjáték lesz.
Mindent el fogok venni tőle. Mindent ami eddig és ezután lesz fontos neki. A pénzt természetesen, a céget. A cégemet. Ami talán a nőkön kívül a legfontosabb neki. És a cégen kívül egy valami lesz még amit el fog veszíteni ami nemsokára mindennél fontosabb lesz majd neki. Camilla. Én. .. . . . .
- Min töprengsz annyira? - riasztott fel a mindenfelé csapongó gondolataimból egy ismerős érintés az arcomon.
Hirtelen riadtan kaptam felé a tekintetem.
Nem is emlékszem mikor érintett meg így utoljára. Régen. Nagyon régen.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - húzta vissza a kezét és a tekintete tovább fürkészte az enyémet.
- Én sajnálom. Kicsit elkalandoztam. Furcsa újra LA-ben lenni. Az emlékek.
- Rosszak?
- El sem tudod képzelni.
-  Akkor miért tértél vissza?
- Akad még itt elintézni valóm. De ne beszéljünk erről. Sajnálom. Egy vacsorában maradtunk, koncentráljunk inkább arra - mosolyogtam rá. Most még ennek van itt az ideje. A mosolygásnak és bájolgásnak, a csábításnak.
- Jó ötlet. Meg is érkeztünk.
- Szedjük össze ami kell a vacsihoz - mosolyogtam rá majd hátrahagyva a  kocsiját a bevásárló központ felé vettük az irányt.
Akadna még néhány háztartási dolog is amit be kellene szereznem de erre lesz majd még időm. Egy élelmiszer üzletbe mentünk be.
Nem túlzok ha azt mondom, hogy Derek érdekes látványt nyújtott amint jóformán mint egy rendes férj jött mellettem és tolta bevásárló kocsit még én összeszedtem a hozzávalókat a vacsorához.
- Egy finom olaszos tészta megfelel?
- Jól hangzik - villantott felém egy szív döglesztő mosolyt. Miközben ezt megbeszéltünk néhány csinos fiatal nőből álló társaság haladt el éppen mellettük. Gondolom nem kell mondanom milyen sóvár pillantásokkal méregették a mellettem álló ördögöt.
És míg Derek ilyesféle pillantásokat kapott, nos amik nekem jutottak közel sem voltak ilyen hízelgők. Inkább voltak utálkozók, féltékenyek.
Már erre is előbújt belőlem is az ördög. A csajok ugyanis még mindig elég közel álltak hozzánk.
Éppen az egyik polc tetején szúrtam ki magamnak egy üveges mártást de persze kellett egy kis segítség.
- Segítenél ezt levenni édes? - villantottam egy csábító mosolyt Derek felé.
Rögtön felismerés villant a szemében. Túlságosan is egy rugóra járt az agyunk. Rögtön tudta mit akarok.
Na nem ám mellém lépett volna hanem szorosan mögém lépett. Erős, izmos teste teljesen az enyémhez préselődött miközben levette amit kértem.
Bár miután megszerezte a zsákmányt nem hagyta annyiban.Ő még rátett egy lapáttal.
Tényleg maga az ördög.
Megvárta ugyanis még megfordulok így szemben voltunk egymással. Még mindig velem a karjaiban. Kezeit immár a derekam köré fonta.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Bármikor kicsim - válaszolta sokat sejtető hangon majd egy röpke pillanatra a frászt hozta rám.  Így is elég közel álltunk egymáshoz, sőt. Jóformán már a leheletét éreztem az ajkaimon mikor ő még közelebb kezdett hajolni. Azt hittem meg akar csókolni. És erre még nagyon nem álltam készen. Korai ez még.De szerencsére megnyugodtam mikor ajkai elhaladtak az arcom mellett és mézédes már már bűnre csábító csókját a nyakamra hintette.
És én még attól féltem az ajkaimat veszi célba. Viszont ez még veszedelmesebb lépés volt tőle. Camillát persze nem hagyta hidegen. Ahogy a közönségünket sem. Ezek a lányok jóformán már ettől teljesen kész voltak. Szerintem már Derek egy pillantásáért ölni tudtak volna. Hát még egy ilyen már már erotikus pillanatért.
De amint magamhoz tértem az iménti röpke kis kábulatból rögtön ismét a helyére csúszott az egy pillanatra elcsúszott álarcom és tudtam mi a dolgom.
Rögtön igyekeztem erősnek tűnni, mint akire semmilyen hatással nem volt ez a pillanat. De ennél a pasinál aztán nem tudni, hogy bevette e. Inkább rögtön el is indultam máshová egy neki szánt édes mosoly után. Ő pedig persze a kocsival jött is utánam magunk mögött hagyva a még mindig szédült csajokat. Azért mielőtt elfordultunk volna a másik sorba vettem rájuk egy vadmacska szerű pillantást ami csak egy valamit üzent: Ez a példány már foglalt.
Utána rögtön egy elégedett mosoly ült ki az arcomra.
- Azért nem semmi egy nő vagy te - mondta Derek mikor éppen a jégkrémek között válogattam.
- Ugyan, ne mond, hogy nem tetszett - mondtam neki miközben a jéghideg csodák között keresgéltem.
- Eszemben sincs. Azt hiszem igencsak hasonlítunk egymásra.
- Miben is? - fordultam ezúttal felé de örültem, hogy a bevásárló kocsi közénk áll.
- Abban, hogy megkapjuk amit akarunk, és ki is mutatjuk, hogy az a miénk.
- Lehet - mosolyogtam rá. - Szegény kislányok majd meghaltak volna már egy pillantásodért. Nyílván tisztában vagy milyen hatással vagy a nőkre.
- Lehet - kacsintott rám. - Ugyanakkor te is tisztában lehetsz vele, hogy minden épeszű férfi ölni tudta már csak egy pillantásodért. Én csak végtelenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy enyém a figyelmed. Sőt egyenlőre egy egész este erejéig - hangsúlyozta ki az egyenlőre szót. Már az ehhez járó pillantásából is tudtam, hogy jó úton haladok a céljaim felé.
- Vanilía és eper? - tértem vissza a jégkrémhez.
- Tökéletes - érkezett a válasz.
Miután fizettünk és a kocsi felé tartottunk vissza a korábban említett partijáról kérdeztem.
Ugyanis akkorra is tartogatok neki egy meglepetést.
- Remélem még mindig áll, hogy eltudsz jönni a hétvégén.
- A világért sem hagynám ki. Remélem nem baj ha egy barátom is elkísér. Ő is most tért vissza velem Los Angelesbe.
- Ugyan dehogy - mondta rögtön Derek, de szinte már láttam is ahogy ezen kattog az agya. Hogy vajon ki, miféle barát lehet ez? Nem baj, legalább nem unatkozik - mondtam gonoszkásan magamban.
Szerencsére ahogy megérkeztünk ismét hozzám nem próbált ismét közelebb kerülni hozzám. Eljön majd még annak az ideje. Magunkhoz képest teljesen normálisan elbeszélgettünk míg ő teljes tökéletességében a konyha pultnál ült míg én a vacsorát csináltam.
A desszertnél már felajánlotta a segítségét. Vanília jégkrémet terveztem eperrel de ennél a résznél kivette a kezemből az irányítást.
Míg én a vacsorát készítettem ő megterített a az ebédlő részen ahonnan csodád kilátás nyílt az egzotikus és ilyenkor este mesésen kivilágított kertre. A fenébe. Már már romantikusnak hatott. Na még miket nem. Egyenlőre legalábbis - mondtam magamnak majd Derek leültetett a pohara mellé amiből eddig bort ivott és újratöltötte nekem míg ő a desszerttel ügyködött.
Mit  ne mondjak nem semmi látványt nyújtott. Már már szexi volt. Pedig régen még egy poharat sem talált meg a konyhában.
Megráztam a fejem, hogy elűzzem ezeket az emlékeket. Inkább kiélveztem a látványt még háttal állva tüsténkedett a pultnál.
Be kell vallani hisz én sem vagyok nem hiába voltam ezért a férfiért oda régen. De most még dögösebben nézett ki mint anno. Remekül állt izmos testén  a farmer és a fehér ing. Ami a testét illeti tökéletes férfi példány. Aztán vegyük még hozzá azokat a kék szemeket és szexi mosolyt és már kész is a tökéletes férfi. Legalábbis ami a testet illeti. Kár, hogy ez édes kevés.
Oké, térj vissza ide - mondtam magamnak majd mire visszatértem a csapongó gondolataim közül Derek éppen végzett és a hűtőbe tette a desszertet.
- Ha már a nagyját te megcsináltad a többi legyen az én dolgom - mondta majd lesegített a bár székről ami a pulthoz tartozott és az ebédlőbe kísért.
Ő volt az aki felszolgálta az ételt. Akár pincérnek is felvehették volna akárhová. Ilyen külsővel pláne. Ezt nem is hagyhattam szó nélkül.
- Nem lehet, hogy pályát tévesztettél? - nevettem rá mikor mindkettőnknek kitálalta a tésztát, öntött bort és csatlakozott hozzám.
Rögtön tudta mire gondoltam és csak velem nevetett. Egy röpke pillanatra ismét annak a boldog, régi párnak láttam magunkat akik régen voltunk. De csak egy pillanatra, utána ismét a jelenben voltam.
- Ha megunnám az ingatlant majd elgondolkodom rajta - válaszolta mosolyogva.
- Mióta csinálod ezt?
- Már ezer éve. Még a . . . . . .  - akadt el egy pillanatra és komorult is el az arca. - a feleségemé volt a cég.
Itt olvadt le az én arcomról is a mosoly.
Talán sejthette mi lett volna a következő kérdésem, vagyis normális esetben mit kérdezett volna ilyenkor egy nő így folytatta.
- Meghalt néhány éve.
- Nem tudtam. Sajnálom.
- Régen történt - intézte el ennyivel és láttam, hogy nem akar erről beszélni. Pedig mit meg nem adtam volna ha többet beszélne erről. Hogy tudjam mit gondol, érez. Már ha képes ilyesmire. De talán egyszer ennek is eljön az ideje. Most még nem akartam erről faggatni. Inkább próbáltam visszahozni a korábbi hangulatot és eltereltem a témát. Próbáltam.
- Korábban kértél tőlem egy látogatást a stúdióba. Jövőhét elején megejthetnénk ha még van hozzá kedved.
Küldött felém egy mosolyt ami amolyan hála féleségnek hatott, hogy eltereltem a témát. Egyenlőre.
- Persze. Jó lenne belelátni olyasmibe mint a film készítés. Dolgoztok éppen valamin?
- Igen. Nemrég akadt egy remek ötletem amit meg is beszéltünk a forgatókönyvesünkkel akinek szintén nagyon bejön az ötlet. Én mindenképp filmre akarom vinni. Nagyot szólna az biztos.
- Hát akkor majd én is kíváncsi lennék rá.
Ó látni fogod drágám ne aggódj. Egyenest neked fogom ajánlani - gondoltam magamban amint a tervem eme részére gondoltam.
Az este további része ahhoz képest, hogy milyen szituban is vagyunk éppen egész kellemesen telt. Beszélgettünk mindenféléről. Én is igyekeztem egy kicsit kikapcsolni. Na persze nem feledkeztem meg az eredeti céljaimról.
- Akkor jöhet a desszert? - kérdezte Derek felém fordulva a konyhában miután elpakoltuk a vacsora maradványait.
 Kivette a két epres csoda kelyhet a hűtőből. De csak egyiket fogta a kezébe.
- Ha azt mondom csukd be a szemed megteszed? - nézett kérdőn rám. Normális esetben megijedtem volna na persze ez is bennem volt, hogy ugyan mit akarhat,de ott bujkált bennem a kíváncsiság is.
Egy kérdő pillantást vetettem felé mire ő csak a csábos mosolyát adta cserébe.
Oké. Egye fene - mondtam magamnak.
Becsuktam a szemem. A testem azonban rögtön reagált az ő testének közelségére. Egyre közelebb éreztem magamhoz.
A következő pillanatban megkért, hogy nyissam ki a szám. Egy kanál mennyien hideg vanilíás csodát kaptam ami ugyan csöppet sem segített a bennem egyre inkább lángolni kezdő tűzön.
Ez nagyon nem lesz jó - mondogatta egy hang a fejemben. Mégsem állítottam őt le.
- Na, hogy ízlik? - kérdezte a hangja ami egészen a fülem mellől csengett.
Képtelen voltam mást csak egy eröltetett hümmögést hallatni majd megnyaltam az ajkaim. De a szemem továbbra sem nyitottam ki.
- Nyisd ki szépen - mondta a következő pillanatban és tettem is amit mondott. Kíváncsivá tett.
A kíváncsiságomért persze meg is kaptam a magamét, nem is akármilyen formában.
Éreztem, hogy egy darab epret ad a számba. Ezzel még nem lett volna gond hanem inkább azzal a bizonyos hogyannal.
Ez a bizonyos gyümölcsdarab ugyanis ahogy megéreztem egyenest az ő ajkai közül érkezett. Jóformán meg kellett csókolnom, hogy enyém lehessen az eper darab. Nem bírtam ki és kinyitottam a szemem miközben az ajkaimmal elügyeskedtem az epret tőle.
Ha már így akar játszani akkor legyen. Én se hagytam magam.
Miután kissé csábítóan elszedtem és megettem a tőle megszerzett gyümölcs darabot nem mozdult a közelemből. Pillantását egyfolytában az ajkaimnak szentelte. Meg kell mondjam a szemét ezzel a húzásával rám sem volt hatástalan. Ennyi idő után ismét ilyen közel lenni hozzá. Az ajkaihoz. Énem egy nagyon pici része követelte a folytatást, de szerencsére a józan eszem volt többségben és megálljt parancsolt annak a kicsi résznek.
Jobb ebbe még nem belemerülni. Na persze eljön majd az az idő is amikor is ha jól akarom csinálni akkor közel kell engednem magamhoz. Még közelebb mint most. De a játékból egyenlőre elég volt ennyi mára.
Noha ahogy a szenvedélytől csillogó kék szemeibe pillantok látom, hogy rá sem volt hatástalan a dolog. Ez legalább tetszik. Ugyanakkor látom rajta, hogy tudja egyenlőre itt az a bizonyos határ és hátrább lép. Fel is lélegeztem egy picit.
Vetett rám egy kacér pillantást azért majd a kezembe adta az én kelyhem és visszamentünk biztos terepre az étkezőbe. Ezután igyekeznem kellett valahányszor egy eper szemre pillantottam, hogy ne az iménti pillanat jusson eszembe. Camilla ezt nem engedheti meg magának.
Egy pillanatra eszembe villant, hogy régen Chloe ezt megtehette és meg is tette. De a mostani Camillának ez óriási luxus. Chloe. Ezzel a névvel együtt hirtelen milliónyi szép ugyanakkor fájdalmas emlék villant fel a fejemben. Meg sem tudom mondani mikor használtam ezt a nevet utoljára. A régi nevem. A baleset után lettem csak Camilla. Noha végül is ez a saját nevem, a második nevem. Bár hiába volt Derek a férjem ezt nemtudta mert nem használtam. Csak Chloe voltam. Na de mindennek eljön majd az ideje.
A desszerttel befejeztük a vacsorát, megittuk a borunkat is.
- Azt hiszem hagylak most már pihenni. Hosszú napod volt neked is. Hétvégén akkor látlak?
- A partidon? Természetesen.
- Jön majd a meghívó abban minden benne lesz.
- Köszönöm.
- Köszönöm a remek estét és vacsorát.
- Én szintén. Nagyon jól éreztem magam - mosolyogtam rá.
- Akárcsak én. Akkor majd beszélünk és találkozunk - mondta miközben az ajtó felé kísértem őt. Ahogy kilépett az ajtón nem nagyon távolodott el inkább visszafordult felém.
- Jó éjt - mondta majd az arca ma már ki tudja hanyadjára ismét vészesen egyre közelebb került felém. Szerencsére most csak egy puszit kaptam az arcomra egy szív döglesztő Derek felé mosoly kíséretében majd elindult a kocsija felé. Néhány pillanattal később ismét egyedül voltam.
Ezer gondolat keringett a fejemben, de nem igazán akartam a ma estén és a történeteken agyalni. Semmi értelme nem lett volna csak agyonbonyolítok mindent ha túl sokat töprengek rajta. Inkább vettem egy forró zuhanyt ami nem sokat segített. Pedig reméltem, hogy segít legalább ellazulni. Ehelyett egy folytában azok a bizonyos intimebb pillanatok képei tolakodtak csak az agyamba. Inkább ki is jöttem a zuhany alól. Nem tehetem meg, hogy ilyesmire gondoljak. Nem most leszek gyenge. Ő fog az én csapdámba esni nem pedig fordítva - mondtam magamnak majd inkább ágyba bújtam. Damiannal majd holnap beszélek - döntöttem el. . . . .


Ma inkább a ház körüli dolgokat akartam elrendezni így a stúdióba csak betelefonáltam. Volt még kicsomagolni valóm és vásárolni való is. Egy belső építésszel is beszélnem kellett, hogy megcsinálják az egyik szobát Haileynek.
- Azt majd én elintézem. Ismerek valakit aki remek munkát fog végezni. Hailey imádni fogja. Tényleg, mikor akarod LA-be hozni? - kérdezte Damian ebéd közben. Eljött értem és beültünk egy hangulatos kis helyre a városban.
- Nemtudom. Egyenlőre nem akarom, hogy Derek találkozzon vele. És ha hozzám költözne ez elkerülhetetlen lenne. Egy picit még várok vele. Míg be nem indul ez a dolog Derekkel. Bár ettől a részétől pokolian félek.
- Hát nem csodálom. Mert előbb utóbb megismeri Haileyt és ő lehet, hogy kedvelni fogja a férjed, Dereket. És mivel Haileyt csak imádni lehet szerintem ez kölcsönös lesz. Hogy fogod megértetni majd vele, hogy miért bántod az apját?
Ez volt a legnagyobb félelmem nekem is.
- Hailey már most nagyon okos és értelmes kislány. Tudja, már amennyire képes felfogni, hogy mi történt velem. És semmiképp sem, hogy befolyásoljam, de tudja, hogy apja bántott engem. Te is tudod, hogy tud mindent már amennyire egy három éves gyerek megérti az ilyesmit. Okos kislány. És akármennyire nem akarom, hogy Derek a közelébe kerüljön előbb utóbb megfogja tudni. De tudod mit? Nem fogom megtagadni tőle, hogy láthassa. Kicsi még Hailey de ez az ő döntése lesz. Eléggé fog az fájni Dereknek majd, hogy ennyi ideig nem is tudott róla és, hogy a legszebb éveiből maradt ki a lányának. Haileyt nem akarom belekeverni. Ha kedvelni fogja Dereket elfogadom. Végül is az apja. Bár kíváncsi leszek Derek miként reagál majd rá.
- Nem hiszem ez gond lenne. Amiket meséltél az estéről szerintem már a tenyeredből eszik. Nem fog emiatt problémázni. El fogod érni ha már most rajta nem vagy, hogy beléd szeressen és a kislányt is szeretni fogja. Az már csak a hab a tortán lesz majd neki, ha megtudja, hogy a saját lánya az.
- Akiről csak a baleset után értesültem. És akit majdnem el is vesztettem. Miatta. Pedig ha nem lesz olyan amilyen, ha nem csak meg fűvel fával mennyire más lehetne most mindent.
- Ne gondolj erre Cam. Nem ez volt megírva nektek. Ki tudja ez az egész mit tartogat számotokra? Ezt te sem tudhatod Camilla. Megérdemled a boldogságot kicsim és meg is kapjátok a kis Haileyvel.
- Remélem igazad van Damian. Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan.
- Vennem kéne még ezt azt nincs kedved elkísérni?
- Persze. Ma szabad vagyok. Közben pedig beszélek a belső építész ismerősömmel.
- Azért is nagyon hálás lennék - válaszoltam majd ebéd után elindultunk bevenni a várost.
Egyik üzletből a másikba mire mindent beszereztem. Éppen egy butikban voltunk ahol Derek partijára néztem ruhát magamnak. Egy nagyon is ismerős üzletben. Anno imádtam itt vásárolni, Derek is nem egyszer kísért el. Szép emlékek kötnek ide. Ahogy a ruhákat nézegettem egy pillanatra belenéztem az egyik nagy tükörbe.
Ennyi idő után ugyanitt és egy teljesen más arc nézett vissza rám. Nem az az arc amit az itteni eladók régen ismertek. Ha tudnák, hogy ki vagyok valójában.
Rachel az egyik kedvenc eladóm volt régen jött oda hozzám amikor látta, hogy kicsit elmerengtem. Damian addig egy férfi üzletbe nézett be.
- Ez a ruha remekül állna neked. Ha szabad tegezzelek - mosolygott rám.
- Persze, köszönöm. - válaszoltam egy ahogy a szemébe néztem és meghallotta a hangok egy pillanatra mintha zavar támadt volna a tekintetében. Igen, a hangom és a szemem az a régi.
- Ne haragudj, csak nagyon emlékeztetsz az egyik kedves vevőnkre.
- Semmi baj. Ezt a ruhát megpróbálnám - mondtam neki majd a próba fülkék felé intett.
Inkább a ruhákra figyeltem és próbáltam nem emlékezni. Ment is meg nem is, de legalább megtaláltam a tökéletes ruhát. . . . .


Néhány nappal később......


Eljött a parti napja. Szépen felöltözve vártam otthon, hogy Damian értem jöjjön. Hazudnék ha azt mondanám cseppet sem vagyok ideges. Nem is annyira magam hanem inkább Damian miatt. Hisz ő ugyanúgy néz ki mint régen. És ő is a barátja volt Dereknek régen. Érdekes estének nézünk elébe, bár én szeretnék mielőtt túlesni rajta. De nem siethettem annyira.
A gondolataimból Damian autójának hangja riasztott fel ahogy megállt a ház előtt. Elindultunk hát a régi otthonom felé . . . . .

2014. szeptember 27., szombat

Egy kis változás

Sziasztok!

Mint az adatlapomon is látható történt egy kis név változás. A lényeget ott is leírtam. Mikor elkezdtem ezt a blogot egy teljesen új néven szerettem volna, de agyaltam egy picit hála az egyik kedves olvasómnak aki a napokban megkeresett a régi történeteimmel kapcsolatban. Még egyszer köszönöm és örülök, hogy tetszettek Sziszy :) és aki örült volna pl egy RS történet folytatásának. De valljuk be annak legalábbis nálam már lejárt az ideje. Tudjuk mi a helyzet velük is azóta ez is az oka, szép volt jó volt lett három történet róluk és valami mást szerettem volna. Na ez lesz az ha minden igaz :)

A régi nevemen mint Lizzyke. Hátha ez is tetszik majd valakinek :) aki gondolja lessen be és olvassa el. Legyetek jók puszi nektek.

UI: a hétvégén pedig érkezik az új fejezet ide :)

2014. május 21., szerda

2.fejezet

 Sziasztok! Itt a második fejezet. Előtte azonban köszönöm az elsőhöz a véleményeket, remélem ide is jön majd. A pipálóknak is :) Örülök, hogy tetszett. Remélem ez is fog valamennyire. És ha már a köszöneteknél tartunk akkor köszönöm a csodás designt a blogra Little Horannak :)  A fejezethez pedig annyit, hogy a menüben a helyszíneknél megtaláljátok annak a bizonyos háznak a többi képét :) Jó olvasást. Puszi.



Egy pillantás. Ennyi év után. Elég is volt ennyi, hogy egy pillanatra meginogjak és inába szálljon a bátorságom. De csupán egy röpke pillanatra. Rögtön fel is vettem az álarcom és a legszebb mosolyommal fordultam felé. Igaz ez csupán a külső volt.
Hiszen akármennyire is igyekszem kifelé mást mutatni, legbelül igenis hatással van rám ez a találkozás. A férjemmel. Akit régen imádtam. És aki miatt tönkrement az életem.
Ezt a gondolatot tartsd a szemed előtt Camilla - mondogattam magamnak és minden más gondolatot félretettem. Legalábbis addig amíg magam nem maradok.
Így hát mosolyogva fordultam kicsit felé, hogy így egymás mellett ülve is valamelyest szembekerüljek vele. Ő mindeközben egy folytában a dögös, csábító mosolyával figyelt engem ami mindig is jellemző volt rá, és amire a nők sosem tudtak nemet mondani neki. Na de most bennem ellenfelére akadt.
Persze én is mosolyogtam rá, hiszen úgy a jó ha azt hiszi én is azok közé tartozok akik ettől a mosolyától már a ruhájukat is ledobják magukról. Közben pedig ha tudná. . . . .
- Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem Camilla - mondta nekem majd a következő pillanatban már hajolt felém és egy csókot lehelt az arcomra. Mintha már ismerne.
- Minden ügyféllel ilyen közvetlen? - kérdeztem a puszira gondolva.
- Többnyire nem. Még a nőkkel sem. De ön . . . . -  nézett rám már már egy ragadozó tekintetével - bocsásson meg ha tolakodó voltam, de mintha ösztönösen jött volna a dolog. És valamiért annyira ismerős nekem  - mondta és pillanatra megijedtem.
Hiába gondoltam erre. Hiszen ha az arcom már teljesen más mint azé a nőé aki a felesége volt ennek a férfinak, a hangom, a szemem még mindig ugyanaz. Persze, hogy ismerős neki. Még szerencse viszont, hogy ezekhez egy teljesen új arc társul így igyekeztem megnyugodni hiszen esély sincs rá, hogy felismerjen.
- Értem. És hová visz először?- tereltem el a dolgot.
- Találtam magának néhány házat azok a tulajdonságok alapján amiket leírt nekem. Rögtön egy olyan felé is tartunk ami szerintem a tökéletes lesz önnek, de végül magáé a döntés - mondta Derek, majd az út hátralevő részében csakis ilyesféle témákról beszélgettünk.
Így  Playa del Rey felé vettük az irányt ahol ha minden igaz egy mediterrán stílusú házat nézünk meg.
Én mindvégig érdeklődve hallgattam őt, és mondhatni jól alakult a társalgás. Noha nem egyszer azon kaptam őt, hogy a tekintete az egész testemet végigméri. Valahol jól esett a tudat, hiszen ilyen reakciókra lesz szükségem ha el akarom érni amit elterveztem.
- Én ön mivel foglalkozik? Erre még egy üzenet váltásunkban sem tértünk ki - kérdezte tőlem Derek.
- Egy barátomnak filmes cége van. Vagyis közös a cég.
- Film gyártás? Ez remekül hangzik. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ez a világ.
- Ha gondolja egyszer szívesen vendégül látjuk az itteni stúdióban.
- Az itteniben? Egyébként az ajánlata remekül hangzik. A világért sem mondanék nemet magának.
Na persze. Azt mindjárt gondoltam.
- Korábban többnyire Európában dolgoztunk, egy ideje ide települt át a cég, de mi csak most tudtunk csatlakozni. Éppen egy új készülő filmen dolgozunk éppen.
- Remekül hangzik. Szívesen elfogadom a meghívását. Nagyon felcsigázott a munkája. Szeretném megnézni. Persze csak ha nem zavarom.
- Ugyan, dehogy. Ha sikerül megtalálni a megfelelő házat megbeszélhetünk egy időpontot amikor ellátogat hozzánk.
- Az fantasztikus lenne. De ha megengedi akkor tegeződhetnénk - mosolygott rám.
- Rendben Derek.
- Köszönöm Camilla.
Ahogy ebben megegyeztünk a kocsi meg is állt. Úgy tűnik időközben megérkeztünk.
Amint megpillantottam a villát amit Derek elsőként kinézett nekem és amire azt mondta szerinte a befutó lesz nálam sejtettem, hogy igaza volt.
Gyönyörű emeletes ház előtt álltunk, amit pálma fákkal díszített gyönyörű kert vett körbe. Teljesen levett a lábamról.
Hihetetlen, de még így is minta ismerne engem. Mintha tudná mi az ami tetszik nekem, amire vágyom. Ez egy csöppet megriasztott. De elhessegettem az ilyesféle gondolatokat és kiszállva a kocsiból elindultunk a ház felé, hogy körbevezessen.
Már kívülről és a hozzá tartozó kert és környezet is teljesen elvarázsolt. És akkor még be sem léptünk a házba. De amint ez megtörtént teljesen biztos voltam benne,hogy igaza van és ez lesz a tökéletes választás. Igaz egyenlőre még ezt nem közöltem vele.
Körbevezetett és mindent elmondott a házról.
Egy gyönyörű modern, nyitott gránit pultos konyhát mutatott. Francia ajtók nyíltak a szép teraszra és udvarra. Ahol még nem mellesleg egy kisebb szökőkút is van, pezsgő fürdő, medence és sok megannyi gyönyörű trópusi növény. A szobákhoz kandalló, óriási gardróbok valamint a fürdőkhöz luxus wellnes kádak vannak. Az egyik háló nagy erkéllyel az óceán felé néz. - Amiről már biztos voltam benne, hogy ez lesz az enyém.
Ezenkívül további hálószobák amikhez szintén külön fürdő jár, mosókonyha. Valamint egy két autós garázs is van a házhoz. Valamint visszatérve a kertre, a szökőkút és a pezsgő fürdő mellé egy szép medence is társul ami csak hab a tortán.
Ahogy szép lassan mindent láttam belőle rögtön beleszerettem. Ráadásul bútorozott is volt, így legalább azonnal költözhető.
- De ha gondolja és nem tetszik a berendezés bármikor elvitetjük és lecserélheted.
- Eszemben sincs - mondtam neki a nappaliban állva. - Így tetszik ahogy van. Úgy látom igazad volt és ez lesz a nyerő.
- A többit nem is akarod megnézni?
- Nem. Ezt akarom.
- Jól döntöttél. Szeretem ha egy nő határozott és tudja mit akar. Az irodában elkészítjük a szükséges papírokat és mire visszaérünk akár már alá is írhatod őket. Ha tényleg ezt akarod.
- Igen ezt. Csodálatos ez a ház.
- Hát még a tulajdonosa - fordult felém a mosollyal amit Camilla természetesen rögtön viszonzott.
- Alig várom, hogy kipróbálhassam a medencét. Imádom a vizet - mondtam neki egy kicsit próbálva terelni miközben az ajtóhoz léptem ami a kerthez vezetett.
A következő pillanatban pedig már csak annyit éreztem, hogy szorosan mögöttem áll.  Még közelebb is mint kellene. De Camilla nem riadt meg. Pont ez kell nekem. Hogy teljesen megőrjítsem és belém habarodjon. És már most a legjobb uton haladunk.
- Akárcsak én - mondta halkan ami szinte suttogásként hatott a fülem mellett. Egy röpke pillanatra talán meg is remegtem a rég nem érzett közelségétől de gyorsan eszembe is jutott, hogy miért vagyok itt és, hogy ki ez a férfi.
Noha Camilla megengedheti magának ezt a reakciót. Hiszen ha jól akarom csinálni nem mutathatom közömbösnek magam.
Bár ahogy itt áll mögöttem ilyen közel egy pillanatra megszólal Damian hangja a fejemben. Hiszen igaza van és előbb utóbb közel kell engednem magamhoz. Érintések, csókok és valószínű még több is. De vajon képes leszek ekkor már csak úgy érezni vele kapcsolatban mint akin bosszút kell állnom?
Ha a karjaiban fog tartani, ha megcsókol. Ennyi idő után. Hiszen régen ez a férfi volt a mindenem. És most újra közel kell engednem magamhoz. Ebben a pillanatban ismét itt vele olyan félelem fogott el ami még eddig nem. Kezdtem meginogni. Kételkedni, hogy képes leszek végigcsinálni. Kételkedni abban, hogy erős tudok maradni, és hogy az említett érzések és pillanatok nem lesznek hatással rám. Kell is, hogy hatással legyen rám, hiszen látnia is kell, hogy nem hagy hidegen. De miként fog ez hatni rám?
Elég Camilla. Higgadj le. Ha eljön az ideje, az első ilyen alkalom meglátod. Hogy miként reagálsz. Utána ráérsz agyalni. De akkor is erőt meríthetsz a múlt emlékeiből. Ennek segítenie kell, hogy képes legyek végigcsinálni úgy, hogy Camilla odáig legyen ezért a férfiért ugyanakkor továbbra is gyűlöljem őt.
Valahogy eddig a tervem biztosnak tűnt. Egészen eddig a találkozásig. De erős vagyok és végigcsinálom.
Amíg eltöprengtem magam egy kicsit arra riadtam fel, hogy szinte a karjaiban vagyok ennek a férfinak. A férjemnek.
Még mindig mögöttem állt, noha ha lehet még közelebb miközben az egyik karját a derekamra csúsztatta.
Igen. Ez határozottan nehezebb lesz mint gondoltam. De eszembe juttattam az utolsó LA-ben töltött estém képeit és máris képes voltam az érzéseimen felülkerekedni és azt tenni amit kell. Józanul gondolni a közelében.
Felvettem a legszebb mosolyom és megszólaltam visszatérve a medencés témára.
- Akkor a partin akár kipróbálhatod.
- Partin?
- Igen. Szeretnék egy partit itt a házban. A barátok, kollégák. Örömmel látlak téged is. Akkor akár ki is próbálhatod a medencét - mondtam neki miközben még mindig háttal de nagyon is közel álltam hozzá.
A válasza ismét halk hangon a fülemhez érkezett. Miközben a keze a derekamon pihent. Sőt néha mintha közelebb is szorított volna magához.
- Csak veled próbálnám ki - mondta.
- Meglátjuk - fordultam ekkor felé majd kiléptem a Derek Devil féle bűvkörből. - Egyébként mindig ilyen közel akarsz kerülni az ügyfeleidhez? - kérdeztem tőle miközben a konyha felé mentem, hogy ismét megnézzem magamnak. Ő követett.
- Már jó ideje nem. Korábban előfordult a szép nők mellett, de melyik férfival nem? De jó ideje egy nő sem vett le rögtön így a lábamról - mondta ezt immár úgy tűnik komolyan. Már ha ezt a férfit komolyan lehet venni. De Camilla hitt neki. Hinnie kellett.
Hiszen megfogja adni magát ennek a férfinak, na persze olyan könnyen nem fogja megkapni amit akar. Derek lesz az aki először megadja magát. Nem fogom egykönnyen adni magam. Meg fog szenvedni értem. És ebben Damian is a segítségemre lesz.
Kezdésnek Derek hétvégi partiján. A fejemben már akkor készen volt a terv amikor Damian elmondta a meghívást.
- És ha már a partikról van szó, ha lehet akkor ne erre a hétvégére szervezd. Ugyanis most hozzám leszel hivatalos. - mondta Derek a hűtő felé lépve.
- Igen? - kérdeztem vissza miközben figyeltem, hogy kinyitja a hűtőt és kivesz egy üveg pezsgőt. Erre kérdőn nézek rá.
- Ihatunk is az új házadra. Mondtam neked, hogy sejtettem ez lesz a befutó - küldött felém egy csábító Derek féle mosolyt. - Egyébként a partira visszatérve örülnék ha eljönnél hozzám a hétvégén. A cég újabb évfordulóját ünnepeljük és mindenképpen szeretném ha eljönnél.
- Remekül hangzik - mosolygok fel rá miközben elveszem tőle a pezsgős poharat.
- Akkor erre is igyunk - mondta majd koccintottunk.
Miután megittunk egy egy pohárral ideje volt menni. Már így is mintha gyorsabban haladtak volna a dolgok mint kellene. Még mindig igencsak rámenős pasi a férjem.
- Jobb lenne indulni. Még dolgoznom is kellene és el kell intéznem, hogy áthozzam a dolgaim a szállodából.
- Emiatt ne aggódj. Intézkedek. Ha gondolod.  Megcsinálják még az irodában aláírjuk a papírokat. És ha már feljött a munkád, remélem szavadon foghatlak ami azt illeti, hogy megnézhetem a céged.
- Azt hiszem megoldom a szállítást, de kedves vagy. Persze. Megbeszéljük, hogy mikor nézhetnéd meg - válaszoltam mosolyogva és egy pillanatig engedtem magamnak, vagyis a régi énemnek, hogy elvesszen Derek kék tekintetében. Csupán egy pillanatig hagytam, hogy tényleg úrrá legyen rajtam a vonzereje ennek a gyönyörű férfinak majd újra ura voltam a helyzetnek.
- Remek. Itt is vannak a kulcsok - adta át őket Derek, majd bezártuk a házat és kocsival a cége, a cégem felé tartottunk.
Szerencsére azóta új székhelyünk volt, és legalább itt nem kellett szembenéztem az emlékekkel amit a régi hely ébresztett volna bennem. Most inkább az újjal kapcsolatban a kíváncsiság hajtott.
Útközben most inkább hallgattunk. Nekem legalábbis volt mit emésztenem. És a tervek is csak kavarogtak a fejemben. Ugyanis a közeljövőben úgy tűnik máris jó néhány közös programot beszéltünk meg. Aztán majd elválik egy egy ilyen alkalom milyen meglepetést tartogat nekünk.
Visszaérve hozzá az irodájába kicsit sem lepődtem meg azon amit láttam. Egy hatalmas épület legfelső ugyanakkor legelegánsabb emeletét foglalta el a cége. Belépve mindenfelé üveges irodák voltak leginkább. Egyedül úgy tűnt Derek irodája az amelyik nem szimpla üveg, hanem olyan aminek a belsejét bármikor elrejtheti mások elül. Teljesen rá vall.
A gyönyörű és fiatal titkár nő szintén. Elég volt a nőre, sőt inkább lányra ránézni, hogy megállapíthassam teljesen odáig van a főnökéért. Annyi azonban rögtön feltűnt, vagy lehet, hogy csak mert itt vagyok Derek udvariasan köszöntötte de több pillantásra nem is méltatta. Úgy tűnt a szőke csini kislánynak ez nem éppen volt ínyére. Hogy az imádottja figyelmét egy másik nő köti le.
Derek ugyanis továbbra is ugyanolyan közvetlenül viselkedett velem mint eddig. Igaz az alkalmazottai előtt nem jött olyan közel mint amikor a házban voltunk. Beengedett maga előtt az ajtón, de az udvariasság mellett szerintem az is közre játszott, hogy így ismét a derekamra tehette a kezét. Ennyire azért ismerem már.
De nem zavartattam magam. Felfelé jövet is jól elbeszélgettünk. Amint azonban beléptünk az irodájába és becsukódott mögöttünk az üveg ajtó egy röpke pillantást vetettem a titkár nőre. Hát nem éppen volt barátságos a tekintete. Szerintem ha gyilkolni lehetne vele már nem élnék. Igaz Derek nem foglalkozott vele. A következő pillanatban már én sem ugyanis Derek az íróasztalán egy távirányítóval rögtön el is intézte, hogy láthatatlanok legyünk a kíváncsi tekintetek elől.
Helyet foglaltam vele szemben, és elém rakott néhány papírt ami a ház adásvételi szerződése. Mindent átnéztünk és átbeszéltünk majd aláírtam. Megkaptam a papírokat és most már enyém volt az a csodás ház.
- Visszatérve a hétvégére akkor számíthatok rád? - kérdezte Derek aki időközben ismét mögém került miközben a szerződést olvastuk át.
- Persze - mosolyogtam fel rá.
Közben felálltam a székből vállalva, hogy mivel egy tapodtat sem mozdult arrébb jóformán ismét a karjaiban kössek ki. Derek persze cseppet sem zavartatta magát. Mindig is rámenős pasi volt. De most valahogy mintha még jobban pedálozna. Nagyon helyes - gondoltam magamban.
- Örülök, hogy megismertelek - mondtam miközben igencsak közel álltunk egymáshoz, de még nem tette rám a mancsait. De nem is akartam megvárni, hogy ez bekövetkezzen. Egyenlőre nem. Ennyi elég volt mára.
- Én is. El sem hiszed mennyire. Ha megkaphatom a telefonszámod még beszélünk ami a hétvégét illeti - próbálkozott be ugyanis a mostani találkozót a szállodán és a szőke titkár nőjén keresztül egyeztettük.
Megfordultam, hogy ismét háttal legyen neki és egy papírra leírtam a számom. Visszafordultam felé és a zakója zsebébe tettem a cetlit. Láttam rajta, hogy meglepte, hogy ezúttal én voltam a merészebb de csak vigyorgott.
Most az is én voltam aki felé hajolt és egy puszit adott az arcára ahogy nemrégen ő tette. Egy újabb meglepetés neki.
- Akkor hamarosan - mondtam majd kisétáltam az irodájában otthagyva őt.
Elköszöntem a kedves titkár nőtől és a lift felé igyekeztem. Éppen nyílt a lift ajtaja mikor meghallottam a hangját.
- Camilla - mondta majd már ott is termet, hogy visszatartsa a becsukódni készülő lift ajtót.
Előrébb léptem a lift hátsó falától, hogy közelebb álljak hozzá aki az ajtajában állt.
- A papírok itt maradtak - nyújtotta felém őket majd miközben elvette őket a keze az enyémhez ért. Megfogta a kezem is közben és nem igen akart engedni.
Camilla egy röpke pillanatra megremegett az érintésétől de ez még bőven belefért.
Egy mosolyt küldtem felé majd elengedte a kezem és becsukódott közöttünk a lift ajtaja. Amint magam maradtam azért kiült az arcomra egy kárörvendő vigyor mikor a titkár nőjére gondoltam, hogy milyen képet vághatott.
A sofőrje visszavitt a szállodába. Útközben volt egy kis idő átgondolni a történteket, de annyit azért mégsem akartam agyalni rajta. Abból semmi jó nem sül ki. Ehelyett inkább a terveim szövögettem a hétvégére.
Sőt. Már a hét közepére. Akkorra valamikorra beiktatom a céges látogatást amit a stúdióba ígértem Dereknek. Ideje lenne, hogy oda is benézzek. Ugyanis akadt egy remek ötletem a tervem fináléjára.
Így megkértem inkább a sofőrt, hogy tegyen ki a stúdiónál. Hátha Damiant is bent találom. Ahogy beértem felkerestem az embert akire szükségem volt. A kedvenc és legjobb forgató könyv írómat egy új ötlettel. Shane rögtön meg is találtam és fel is vázoltam neki, hogy mit akarok.
Shane csak nézett rám amikor elmondtam milyen filmet akarok.
- Ejha. Drágám az ötlet remek. Már vannak is ötleteim. Neki is állok rögtön. Szólok ha állok valahogy. Ebből tuti kis filmet tudnánk összehozni. Kettő az egyben. A közönség kapna egy remek filmet, és te is megkapnád amit akarsz - mondta Shane.
Elmondtam neki azt is milyen véget akarok a filmnek. Egy pillanatra csak nézett rám, hogy miért is de nem kérdezett semmit. A lényeg, hogy én tudom. És tudni fogja az is akinek szánom majd.
Elmosolyodtam magamban, hogy a Derekkel való találkozás milyen jó ötleteket adott.
Miután Shane és én mindent megbeszéltünk Damian irodája felé vettem az irányt. Persze bent is találtam őt.
- Végre itt vagy. Alig vártam, hogy vége legyen és elmond mi történt - támadott le rögtön egy csöppet kíváncsian.
- Ha elviszel valami nyugodt helyre enni akkor elmesélem.
- Ez természetes - mosolygott rám, majd abba is hagyta amivel foglalatoskodott és elvitt egy étterembe.
Egy nyugis helyet fogtunk ki a városban, és egy eldugottcsendes sarkot az étteremben. Így mindent elmeséltem Damiannak ami ma történt.
Persze főleg arra volt kíváncsi engem, hogy érintett ez az egész. Volt egy két Derekkel töltött másodperc amiről azt hittem jobb ha Damian nem tud, vagyis jobban mondva, hogy egy két pillanat mit váltott ki belőlem. De nemcsak neki még magamnak is hazudni akartam erről. Hiszen persze, hogy hatott rám a közelsége. Ez természetes - mondogattam magamban majd arra jutottam, hogy eddig is mindent megosztottam Damiannal miért most ne tenném?
- Hű. Hát akkor gondolom érdekes volt. Nem is Derek lett volna ha nem nyomul rád rögtön. Ráadásul gyönyörű vagy drágám akárcsak régen így nem is csoda. De azért félek ettől az egésztől Cam.
Értetlenül néztem rá majd kifejtette mire is gondol pontosan.
- Mi van ha visszafelé sül a terved és te fogsz beleesni? Megint. Imádtam őt régen Cam. És most sem volt hatástalan rád a közelsége. Jó persze ez érthető is. De . . . . .
- Azt hiszed én nem gondoltam erre? Azóta is ezen kattog az agyam, hogy elváltunk.Kicsit én is tartok ettől. És igen benne van a pakliban, de nem történik meg. Meg fogja kapni a magáért azért amit velem tett Damian. Ez az érzés sokkal erősebb mint az amit kivált belőlem Derek. Tudom, hogy kell majd még ennél közelebb is kerüljünk egymáshoz, de helyén lesz az eszem. Ő hamarabb esik a csapdámba mint én az övébe.
- Remélem Cam. A te érdekedben.
- Köszönöm Damian. Ne aggódj minden jól fog sikerülni. Egyébként ha nem gond akkor talán holnap behozom ide a céghez. Megígértem neki. Hétvégére pedig említette a partiját.
- Igen. Gondolom akkor holnap nem kellene bejönnöm.
- Ha nem gond. Nem akarom, hogy hamarabb együtt lássanak bennünket mint kellene.
- És a partin mi lesz? Mit mondasz neki kik vagyunk egymásnak?
- Az igazat. Nem is kell máshogy viselkednünk mint ahogy szoktunk. Abból semmi rossz nem lesz ha megfordul a fejében, hogy talán többek vagyunk mint barátok. Had egye csak a fene.
- Oké. És mikor cuccolsz át a házba?
- Szerintem visszamegyek a szállodába és elintézem, hogy vigyék át a dolgaim. Ma este már ott is alszok. Örülnék ha megnéznéd. Azért a mocsoknak még mindig van ízlése és ért ahhoz amit csinál. A ház mesés.
- Rendben. Menjünk vissza a szállodába kijelentkezni és átviszlek.
- Remekül hangzik - mosolyogtam rá majd megittam a boromat és visszamentünk a hotelbe.
Összeszedtem a dolgaim amik itt többnyire a ruháim voltam, a dobozaim pedig elhoztunk Damiantől és elindultunk az új házamhoz.
Megérkezve akárcsak én Damian is le volt nyűgözve.
- És te mikorra tervezed a partid? - kérdezte miután kipakoltunk a kocsiból és kiültünk a kertbe egy üveg bor mellett amit útközben szereztünk be. Erről jutott eszembe, hogy bevásárolni sem lenne egy hátrány ha elmennék.
- Valamikor jövőhétre. Még nem tudom. Szeretnék először elrendezni itt mindent. És Haileyt is fel szeretném hívni végre. Alig várom, hogy túl legyek ezen és végre ő is itt lehessen. A partira visszatérve pedig inkább amolyan ház avató buli. Itteni barátok, kollégák. Semmi extra.
- Egyébként remek a film ötlete amit Shanenek javasoltál. Igaz ütős lesz  a vége és amit kezdeni akarsz vele, de tényleg két legyet egy csapásra. Szerintem a közönség is imádni fogja - mondta Damian.
- Örülök, hogy tetszik. Én odáig vagyok az ötletért mindkét okból. Remélem sikerül jól megcsinálni. Shane azt mondta félretesz mindent, hogy ezzel foglalkozhasson és ismerve a munkáit nem fogunk csalódni benne. Ha megvan a forgató könyv kereshetjük is a színészeket. Minél előbb akarom a filmet. Nem akarom elhúzni. Ezt az egészet Derekkel sem. Elnézve őt ma nem fog sokáig tartani, hogy sikerüljön a tervem és lecsaphassak.
Egyenlőre nem is gondoltam másra. Sem arra, hogy alakul és milyen hatással lesz ez az egész ránk csak arra, hogy véghezvigyem.
- Hát akkor igyunk erre - emelte fel a poharát és ittunk is.
Nemsokkal később ahogy Damian elment már javában sötét volt. Igaz olyan késő még nem. Ahogy elpakoltam a boros poharainkat a konyhában eszembe jutott, hogy semmi ennivaló nincs itthon. Ebből jött, hogy nem ártana egy vásárlás. Viszont eszembe jutott, hogy nincs nálam a kocsim mivel ma egész nap mások furikáztak.
Ahogy azonban ez eszembe jutott megszólalt a csengő. Egy pillanatra meg is lepődtem.
Biztos Damian az - gondoltam magamban hiszen csak ő és Derek tudja, hogy itt lakok. Ez utóbbit mivel kizártam biztos voltam benne, hogy a barátom jött vissza.
Ennél nagyobb meglepetés azonban már nem is érhetett volna mikor ajtót nyitottam. Hát nem Damian állt a küszöbön. Hanem Derek.
- Szia - mosolygott rám a döglesztő mosolyával. - Csak a környéken jártam és láttam, hogy már égnek is a fények. Gondoltam beköszönök - kezdett bele és eszembe villantak a gondolatok mielőtt megjött volna. Ha már így alakult akkor miért ne használnám ki?
- Pont jókor jöttél - válaszoltam mire picit meg is lepődött de láttam rajta, hogy tetszik neki a válaszom. - El kéne egy fuvar.
- Ahová csak akarod - vágta rá.
- Semmim nincs még itthon így el kellene mennem bevásárolni. Utána akár maradhatsz is cserébe vacsorára.
Erre rögtön felcsillantak tengerkék szemei.
Egek. Ez lehet, hogy kicsit elhamarkodott kijelentés volt - jutott eszembe, de már nem tudtam visszaszívni.
- A világért sem utasítanám el az ajánlatot. És nagyon szívesen elviszlek.
- Sajnos mivel ma egész nap hoztak vittem nincs nálam még a kocsim.
- Én ennek csak örülök - kacsintott rám Derek majd megvárta még hozom a táskám és beültünk a kocsijába.
El is indultunk egy bevásárló központ felé ahol mindent beszerezhettem amire szükségem van.
Egy kis ideig ahogy beültünk a kocsijába néma csend honolt köztünk. Csupán a rádióból szóló lágy zene töltötte be az utas teret.
Igaz mellette ülve kissé nehézkes volt, hogy ne legyen feltűnő de néha nem bírtam ki és vetettem egy egy lopott pillantást rá. Legalább igyekeztem nem feltűnő lenni.
Csupán a város fényei világították meg a vonásait, de ismét rá kellett jönnöm és bevallani magamnak amit minden épeszű nő észrevesz, hogy Derek még mindig ugyanolyan jóképű, dögös és szexi mint régen volt. Ha nem még jobban.
Ebben a szerelésben pedig pláne. A napközbeni öltönyt farmerre és ingre cserélte aminek az ujját feltűrte, az ing gombjai felül pedig nem voltak mind begombolva és láthatóvá vált barna és izmos mellkasa.
A ruhájáról gondolva talán nem is akkora véletlen, hogy pont erre felém járt. De végül is mindegy. Még jól is alakulhat.
Egy másik lopott pillantás alkalmával az arcát néztem. Az arcot amivel megbolondítja a nőket. Nem is hiába hiszen pokolian jóképű. Tengerkék szemeivel képes bárkit levenni a lábáról. A mosolyától pedig minden nő lába remegni kezd. Ez a pasi tudja mitől döglik a légy - gondoltam magamban és mintha az én ajkaimon egy kis mosoly jelent volna meg ezekre a gondolatokra.
Oké Cam. Annyit azért ne áradozz róla.
Inkább eltüntettem az arcomról a mosolyt és a mellettünk elszáguldó várost néztem. Közben pedig arra gondoltam mit tartogat számunkra ez az este? Hiszen még koránt sincs vége. Csak most kezdődik  - gondoltam magamban és majdnem ki is ült az ördögi vigyor az arcomra ami ehhez a gondolathoz illett. . . . . .