2.fejezet

 Sziasztok! Itt a második fejezet. Előtte azonban köszönöm az elsőhöz a véleményeket, remélem ide is jön majd. A pipálóknak is :) Örülök, hogy tetszett. Remélem ez is fog valamennyire. És ha már a köszöneteknél tartunk akkor köszönöm a csodás designt a blogra Little Horannak :)  A fejezethez pedig annyit, hogy a menüben a helyszíneknél megtaláljátok annak a bizonyos háznak a többi képét :) Jó olvasást. Puszi.

Egy pillantás. Ennyi év után. Elég is volt ennyi, hogy egy pillanatra meginogjak és inába szálljon a bátorságom. De csupán egy röpke pillanatra. Rögtön fel is vettem az álarcom és a legszebb mosolyommal fordultam felé. Igaz ez csupán a külső volt.

Hiszen akármennyire is igyekszem kifelé mást mutatni, legbelül igenis hatással van rám ez a találkozás. A férjemmel. Akit régen imádtam. És aki miatt tönkrement az életem.

Ezt a gondolatot tartsd a szemed előtt Camilla - mondogattam magamnak és minden más gondolatot félretettem. Legalábbis addig amíg magam nem maradok.

Így hát mosolyogva fordultam kicsit felé, hogy így egymás mellett ülve is valamelyest szembekerüljek vele. Ő mindeközben egy folytában a dögös, csábító mosolyával figyelt engem ami mindig is jellemző volt rá, és amire a nők sosem tudtak nemet mondani neki. Na de most bennem ellenfelére akadt.

Persze én is mosolyogtam rá, hiszen úgy a jó ha azt hiszi én is azok közé tartozok akik ettől a mosolyától már a ruhájukat is ledobják magukról. Közben pedig ha tudná. . . . .

- Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem Camilla - mondta nekem majd a következő pillanatban már hajolt felém és egy csókot lehelt az arcomra. Mintha már ismerne.

- Minden ügyféllel ilyen közvetlen? - kérdeztem a puszira gondolva.

- Többnyire nem. Még a nőkkel sem. De ön . . . . -  nézett rám már már egy ragadozó tekintetével - bocsásson meg ha tolakodó voltam, de mintha ösztönösen jött volna a dolog. És valamiért annyira ismerős nekem  - mondta és pillanatra megijedtem.

Hiába gondoltam erre. Hiszen ha az arcom már teljesen más mint azé a nőé aki a felesége volt ennek a férfinak, a hangom, a szemem még mindig ugyanaz. Persze, hogy ismerős neki. Még szerencse viszont, hogy ezekhez egy teljesen új arc társul így igyekeztem megnyugodni hiszen esély sincs rá, hogy felismerjen.

- Értem. És hová visz először?- tereltem el a dolgot.

- Találtam magának néhány házat azok a tulajdonságok alapján amiket leírt nekem. Rögtön egy olyan felé is tartunk ami szerintem a tökéletes lesz önnek, de végül magáé a döntés - mondta Derek, majd az út hátralevő részében csakis ilyesféle témákról beszélgettünk.

Így  Playa del Rey felé vettük az irányt ahol ha minden igaz egy mediterrán stílusú házat nézünk meg.

Én mindvégig érdeklődve hallgattam őt, és mondhatni jól alakult a társalgás. Noha nem egyszer azon kaptam őt, hogy a tekintete az egész testemet végigméri. Valahol jól esett a tudat, hiszen ilyen reakciókra lesz szükségem ha el akarom érni amit elterveztem.

- Én ön mivel foglalkozik? Erre még egy üzenet váltásunkban sem tértünk ki - kérdezte tőlem Derek.

- Egy barátomnak filmes cége van. Vagyis közös a cég.

- Film gyártás? Ez remekül hangzik. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ez a világ.

- Ha gondolja egyszer szívesen vendégül látjuk az itteni stúdióban.

- Az itteniben? Egyébként az ajánlata remekül hangzik. A világért sem mondanék nemet magának.

Na persze. Azt mindjárt gondoltam.

- Korábban többnyire Európában dolgoztunk, egy ideje ide települt át a cég, de mi csak most tudtunk csatlakozni. Éppen egy új készülő filmen dolgozunk éppen.

- Remekül hangzik. Szívesen elfogadom a meghívását. Nagyon felcsigázott a munkája. Szeretném megnézni. Persze csak ha nem zavarom.

- Ugyan, dehogy. Ha sikerül megtalálni a megfelelő házat megbeszélhetünk egy időpontot amikor ellátogat hozzánk.

- Az fantasztikus lenne. De ha megengedi akkor tegeződhetnénk - mosolygott rám.

- Rendben Derek.

- Köszönöm Camilla.

Ahogy ebben megegyeztünk a kocsi meg is állt. Úgy tűnik időközben megérkeztünk.

Amint megpillantottam a villát amit Derek elsőként kinézett nekem és amire azt mondta szerinte a befutó lesz nálam sejtettem, hogy igaza volt.

Gyönyörű emeletes ház előtt álltunk, amit pálma fákkal díszített gyönyörű kert vett körbe. Teljesen levett a lábamról.

Hihetetlen, de még így is minta ismerne engem. Mintha tudná mi az ami tetszik nekem, amire vágyom. Ez egy csöppet megriasztott. De elhessegettem az ilyesféle gondolatokat és kiszállva a kocsiból elindultunk a ház felé, hogy körbevezessen.

Már kívülről és a hozzá tartozó kert és környezet is teljesen elvarázsolt. És akkor még be sem léptünk a házba. De amint ez megtörtént teljesen biztos voltam benne,hogy igaza van és ez lesz a tökéletes választás. Igaz egyenlőre még ezt nem közöltem vele.

Körbevezetett és mindent elmondott a házról.

Egy gyönyörű modern, nyitott gránit pultos konyhát mutatott. Francia ajtók nyíltak a szép teraszra és udvarra. Ahol még nem mellesleg egy kisebb szökőkút is van, pezsgő fürdő, medence és sok megannyi gyönyörű trópusi növény. A szobákhoz kandalló, óriási gardróbok valamint a fürdőkhöz luxus wellnes kádak vannak. Az egyik háló nagy erkéllyel az óceán felé néz. - Amiről már biztos voltam benne, hogy ez lesz az enyém.

Ezenkívül további hálószobák amikhez szintén külön fürdő jár, mosókonyha. Valamint egy két autós garázs is van a házhoz. Valamint visszatérve a kertre, a szökőkút és a pezsgő fürdő mellé egy szép medence is társul ami csak hab a tortán.

Ahogy szép lassan mindent láttam belőle rögtön beleszerettem. Ráadásul bútorozott is volt, így legalább azonnal költözhető.

- De ha gondolja és nem tetszik a berendezés bármikor elvitetjük és lecserélheted.

- Eszemben sincs - mondtam neki a nappaliban állva. - Így tetszik ahogy van. Úgy látom igazad volt és ez lesz a nyerő.

- A többit nem is akarod megnézni?

- Nem. Ezt akarom.

- Jól döntöttél. Szeretem ha egy nő határozott és tudja mit akar. Az irodában elkészítjük a szükséges papírokat és mire visszaérünk akár már alá is írhatod őket. Ha tényleg ezt akarod.

- Igen ezt. Csodálatos ez a ház.

- Hát még a tulajdonosa - fordult felém a mosollyal amit Camilla természetesen rögtön viszonzott.

- Alig várom, hogy kipróbálhassam a medencét. Imádom a vizet - mondtam neki egy kicsit próbálva terelni miközben az ajtóhoz léptem ami a kerthez vezetett.

A következő pillanatban pedig már csak annyit éreztem, hogy szorosan mögöttem áll.  Még közelebb is mint kellene. De Camilla nem riadt meg. Pont ez kell nekem. Hogy teljesen megőrjítsem és belém habarodjon. És már most a legjobb uton haladunk.

- Akárcsak én - mondta halkan ami szinte suttogásként hatott a fülem mellett. Egy röpke pillanatra talán meg is remegtem a rég nem érzett közelségétől de gyorsan eszembe is jutott, hogy miért vagyok itt és, hogy ki ez a férfi.

Noha Camilla megengedheti magának ezt a reakciót. Hiszen ha jól akarom csinálni nem mutathatom közömbösnek magam.

Bár ahogy itt áll mögöttem ilyen közel egy pillanatra megszólal Damian hangja a fejemben. Hiszen igaza van és előbb utóbb közel kell engednem magamhoz. Érintések, csókok és valószínű még több is. De vajon képes leszek ekkor már csak úgy érezni vele kapcsolatban mint akin bosszút kell állnom?

Ha a karjaiban fog tartani, ha megcsókol. Ennyi idő után. Hiszen régen ez a férfi volt a mindenem. És most újra közel kell engednem magamhoz. Ebben a pillanatban ismét itt vele olyan félelem fogott el ami még eddig nem. Kezdtem meginogni. Kételkedni, hogy képes leszek végigcsinálni. Kételkedni abban, hogy erős tudok maradni, és hogy az említett érzések és pillanatok nem lesznek hatással rám. Kell is, hogy hatással legyen rám, hiszen látnia is kell, hogy nem hagy hidegen. De miként fog ez hatni rám?

Elég Camilla. Higgadj le. Ha eljön az ideje, az első ilyen alkalom meglátod. Hogy miként reagálsz. Utána ráérsz agyalni. De akkor is erőt meríthetsz a múlt emlékeiből. Ennek segítenie kell, hogy képes legyek végigcsinálni úgy, hogy Camilla odáig legyen ezért a férfiért ugyanakkor továbbra is gyűlöljem őt.

Valahogy eddig a tervem biztosnak tűnt. Egészen eddig a találkozásig. De erős vagyok és végigcsinálom.

Amíg eltöprengtem magam egy kicsit arra riadtam fel, hogy szinte a karjaiban vagyok ennek a férfinak. A férjemnek.

Még mindig mögöttem állt, noha ha lehet még közelebb miközben az egyik karját a derekamra csúsztatta.

Igen. Ez határozottan nehezebb lesz mint gondoltam. De eszembe juttattam az utolsó LA-ben töltött estém képeit és máris képes voltam az érzéseimen felülkerekedni és azt tenni amit kell. Józanul gondolni a közelében.

Felvettem a legszebb mosolyom és megszólaltam visszatérve a medencés témára.

- Akkor a partin akár kipróbálhatod.

- Partin?

- Igen. Szeretnék egy partit itt a házban. A barátok, kollégák. Örömmel látlak téged is. Akkor akár ki is próbálhatod a medencét - mondtam neki miközben még mindig háttal de nagyon is közel álltam hozzá.

A válasza ismét halk hangon a fülemhez érkezett. Miközben a keze a derekamon pihent. Sőt néha mintha közelebb is szorított volna magához.

- Csak veled próbálnám ki - mondta.

- Meglátjuk - fordultam ekkor felé majd kiléptem a Derek Devil féle bűvkörből. - Egyébként mindig ilyen közel akarsz kerülni az ügyfeleidhez? - kérdeztem tőle miközben a konyha felé mentem, hogy ismét megnézzem magamnak. Ő követett.

- Már jó ideje nem. Korábban előfordult a szép nők mellett, de melyik férfival nem? De jó ideje egy nő sem vett le rögtön így a lábamról - mondta ezt immár úgy tűnik komolyan. Már ha ezt a férfit komolyan lehet venni. De Camilla hitt neki. Hinnie kellett.

Hiszen megfogja adni magát ennek a férfinak, na persze olyan könnyen nem fogja megkapni amit akar. Derek lesz az aki először megadja magát. Nem fogom egykönnyen adni magam. Meg fog szenvedni értem. És ebben Damian is a segítségemre lesz.

Kezdésnek Derek hétvégi partiján. A fejemben már akkor készen volt a terv amikor Damian elmondta a meghívást.

- És ha már a partikról van szó, ha lehet akkor ne erre a hétvégére szervezd. Ugyanis most hozzám leszel hivatalos. - mondta Derek a hűtő felé lépve.

- Igen? - kérdeztem vissza miközben figyeltem, hogy kinyitja a hűtőt és kivesz egy üveg pezsgőt. Erre kérdőn nézek rá.

- Ihatunk is az új házadra. Mondtam neked, hogy sejtettem ez lesz a befutó - küldött felém egy csábító Derek féle mosolyt. - Egyébként a partira visszatérve örülnék ha eljönnél hozzám a hétvégén. A cég újabb évfordulóját ünnepeljük és mindenképpen szeretném ha eljönnél.

- Remekül hangzik - mosolygok fel rá miközben elveszem tőle a pezsgős poharat.

- Akkor erre is igyunk - mondta majd koccintottunk.

Miután megittunk egy egy pohárral ideje volt menni. Már így is mintha gyorsabban haladtak volna a dolgok mint kellene. Még mindig igencsak rámenős pasi a férjem.

- Jobb lenne indulni. Még dolgoznom is kellene és el kell intéznem, hogy áthozzam a dolgaim a szállodából.

- Emiatt ne aggódj. Intézkedek. Ha gondolod.  Megcsinálják még az irodában aláírjuk a papírokat. És ha már feljött a munkád, remélem szavadon foghatlak ami azt illeti, hogy megnézhetem a céged.

- Azt hiszem megoldom a szállítást, de kedves vagy. Persze. Megbeszéljük, hogy mikor nézhetnéd meg - válaszoltam mosolyogva és egy pillanatig engedtem magamnak, vagyis a régi énemnek, hogy elvesszen Derek kék tekintetében. Csupán egy pillanatig hagytam, hogy tényleg úrrá legyen rajtam a vonzereje ennek a gyönyörű férfinak majd újra ura voltam a helyzetnek.

- Remek. Itt is vannak a kulcsok - adta át őket Derek, majd bezártuk a házat és kocsival a cége, a cégem felé tartottunk.

Szerencsére azóta új székhelyünk volt, és legalább itt nem kellett szembenéztem az emlékekkel amit a régi hely ébresztett volna bennem. Most inkább az újjal kapcsolatban a kíváncsiság hajtott.

Útközben most inkább hallgattunk. Nekem legalábbis volt mit emésztenem. És a tervek is csak kavarogtak a fejemben. Ugyanis a közeljövőben úgy tűnik máris jó néhány közös programot beszéltünk meg. Aztán majd elválik egy egy ilyen alkalom milyen meglepetést tartogat nekünk.

Visszaérve hozzá az irodájába kicsit sem lepődtem meg azon amit láttam. Egy hatalmas épület legfelső ugyanakkor legelegánsabb emeletét foglalta el a cége. Belépve mindenfelé üveges irodák voltak leginkább. Egyedül úgy tűnt Derek irodája az amelyik nem szimpla üveg, hanem olyan aminek a belsejét bármikor elrejtheti mások elül. Teljesen rá vall.

A gyönyörű és fiatal titkár nő szintén. Elég volt a nőre, sőt inkább lányra ránézni, hogy megállapíthassam teljesen odáig van a főnökéért. Annyi azonban rögtön feltűnt, vagy lehet, hogy csak mert itt vagyok Derek udvariasan köszöntötte de több pillantásra nem is méltatta. Úgy tűnt a szőke csini kislánynak ez nem éppen volt ínyére. Hogy az imádottja figyelmét egy másik nő köti le.

Derek ugyanis továbbra is ugyanolyan közvetlenül viselkedett velem mint eddig. Igaz az alkalmazottai előtt nem jött olyan közel mint amikor a házban voltunk. Beengedett maga előtt az ajtón, de az udvariasság mellett szerintem az is közre játszott, hogy így ismét a derekamra tehette a kezét. Ennyire azért ismerem már.

De nem zavartattam magam. Felfelé jövet is jól elbeszélgettünk. Amint azonban beléptünk az irodájába és becsukódott mögöttünk az üveg ajtó egy röpke pillantást vetettem a titkár nőre. Hát nem éppen volt barátságos a tekintete. Szerintem ha gyilkolni lehetne vele már nem élnék. Igaz Derek nem foglalkozott vele. A következő pillanatban már én sem ugyanis Derek az íróasztalán egy távirányítóval rögtön el is intézte, hogy láthatatlanok legyünk a kíváncsi tekintetek elől.

Helyet foglaltam vele szemben, és elém rakott néhány papírt ami a ház adásvételi szerződése. Mindent átnéztünk és átbeszéltünk majd aláírtam. Megkaptam a papírokat és most már enyém volt az a csodás ház.

- Visszatérve a hétvégére akkor számíthatok rád? - kérdezte Derek aki időközben ismét mögém került miközben a szerződést olvastuk át.

- Persze - mosolyogtam fel rá.

Közben felálltam a székből vállalva, hogy mivel egy tapodtat sem mozdult arrébb jóformán ismét a karjaiban kössek ki. Derek persze cseppet sem zavartatta magát. Mindig is rámenős pasi volt. De most valahogy mintha még jobban pedálozna. Nagyon helyes - gondoltam magamban.

- Örülök, hogy megismertelek - mondtam miközben igencsak közel álltunk egymáshoz, de még nem tette rám a mancsait. De nem is akartam megvárni, hogy ez bekövetkezzen. Egyenlőre nem. Ennyi elég volt mára.

- Én is. El sem hiszed mennyire. Ha megkaphatom a telefonszámod még beszélünk ami a hétvégét illeti - próbálkozott be ugyanis a mostani találkozót a szállodán és a szőke titkár nőjén keresztül egyeztettük.

Megfordultam, hogy ismét háttal legyen neki és egy papírra leírtam a számom. Visszafordultam felé és a zakója zsebébe tettem a cetlit. Láttam rajta, hogy meglepte, hogy ezúttal én voltam a merészebb de csak vigyorgott.

Most az is én voltam aki felé hajolt és egy puszit adott az arcára ahogy nemrégen ő tette. Egy újabb meglepetés neki.

- Akkor hamarosan - mondtam majd kisétáltam az irodájában otthagyva őt.

Elköszöntem a kedves titkár nőtől és a lift felé igyekeztem. Éppen nyílt a lift ajtaja mikor meghallottam a hangját.

- Camilla - mondta majd már ott is termet, hogy visszatartsa a becsukódni készülő lift ajtót.

Előrébb léptem a lift hátsó falától, hogy közelebb álljak hozzá aki az ajtajában állt.

- A papírok itt maradtak - nyújtotta felém őket majd miközben elvette őket a keze az enyémhez ért. Megfogta a kezem is közben és nem igen akart engedni.

Camilla egy röpke pillanatra megremegett az érintésétől de ez még bőven belefért.

Egy mosolyt küldtem felé majd elengedte a kezem és becsukódott közöttünk a lift ajtaja. Amint magam maradtam azért kiült az arcomra egy kárörvendő vigyor mikor a titkár nőjére gondoltam, hogy milyen képet vághatott.

A sofőrje visszavitt a szállodába. Útközben volt egy kis idő átgondolni a történteket, de annyit azért mégsem akartam agyalni rajta. Abból semmi jó nem sül ki. Ehelyett inkább a terveim szövögettem a hétvégére.

Sőt. Már a hét közepére. Akkorra valamikorra beiktatom a céges látogatást amit a stúdióba ígértem Dereknek. Ideje lenne, hogy oda is benézzek. Ugyanis akadt egy remek ötletem a tervem fináléjára.

Így megkértem inkább a sofőrt, hogy tegyen ki a stúdiónál. Hátha Damiant is bent találom. Ahogy beértem felkerestem az embert akire szükségem volt. A kedvenc és legjobb forgató könyv írómat egy új ötlettel. Shane rögtön meg is találtam és fel is vázoltam neki, hogy mit akarok.

Shane csak nézett rám amikor elmondtam milyen filmet akarok.

- Ejha. Drágám az ötlet remek. Már vannak is ötleteim. Neki is állok rögtön. Szólok ha állok valahogy. Ebből tuti kis filmet tudnánk összehozni. Kettő az egyben. A közönség kapna egy remek filmet, és te is megkapnád amit akarsz - mondta Shane.

Elmondtam neki azt is milyen véget akarok a filmnek. Egy pillanatra csak nézett rám, hogy miért is de nem kérdezett semmit. A lényeg, hogy én tudom. És tudni fogja az is akinek szánom majd.

Elmosolyodtam magamban, hogy a Derekkel való találkozás milyen jó ötleteket adott.

Miután Shane és én mindent megbeszéltünk Damian irodája felé vettem az irányt. Persze bent is találtam őt.

- Végre itt vagy. Alig vártam, hogy vége legyen és elmond mi történt - támadott le rögtön egy csöppet kíváncsian.

- Ha elviszel valami nyugodt helyre enni akkor elmesélem.

- Ez természetes - mosolygott rám, majd abba is hagyta amivel foglalatoskodott és elvitt egy étterembe.

Egy nyugis helyet fogtunk ki a városban, és egy eldugottcsendes sarkot az étteremben. Így mindent elmeséltem Damiannak ami ma történt.

Persze főleg arra volt kíváncsi engem, hogy érintett ez az egész. Volt egy két Derekkel töltött másodperc amiről azt hittem jobb ha Damian nem tud, vagyis jobban mondva, hogy egy két pillanat mit váltott ki belőlem. De nemcsak neki még magamnak is hazudni akartam erről. Hiszen persze, hogy hatott rám a közelsége. Ez természetes - mondogattam magamban majd arra jutottam, hogy eddig is mindent megosztottam Damiannal miért most ne tenném?

- Hű. Hát akkor gondolom érdekes volt. Nem is Derek lett volna ha nem nyomul rád rögtön. Ráadásul gyönyörű vagy drágám akárcsak régen így nem is csoda. De azért félek ettől az egésztől Cam.

Értetlenül néztem rá majd kifejtette mire is gondol pontosan.

- Mi van ha visszafelé sül a terved és te fogsz beleesni? Megint. Imádtam őt régen Cam. És most sem volt hatástalan rád a közelsége. Jó persze ez érthető is. De . . . . .

- Azt hiszed én nem gondoltam erre? Azóta is ezen kattog az agyam, hogy elváltunk.Kicsit én is tartok ettől. És igen benne van a pakliban, de nem történik meg. Meg fogja kapni a magáért azért amit velem tett Damian. Ez az érzés sokkal erősebb mint az amit kivált belőlem Derek. Tudom, hogy kell majd még ennél közelebb is kerüljünk egymáshoz, de helyén lesz az eszem. Ő hamarabb esik a csapdámba mint én az övébe.

- Remélem Cam. A te érdekedben.

- Köszönöm Damian. Ne aggódj minden jól fog sikerülni. Egyébként ha nem gond akkor talán holnap behozom ide a céghez. Megígértem neki. Hétvégére pedig említette a partiját.

- Igen. Gondolom akkor holnap nem kellene bejönnöm.

- Ha nem gond. Nem akarom, hogy hamarabb együtt lássanak bennünket mint kellene.

- És a partin mi lesz? Mit mondasz neki kik vagyunk egymásnak?

- Az igazat. Nem is kell máshogy viselkednünk mint ahogy szoktunk. Abból semmi rossz nem lesz ha megfordul a fejében, hogy talán többek vagyunk mint barátok. Had egye csak a fene.

- Oké. És mikor cuccolsz át a házba?

- Szerintem visszamegyek a szállodába és elintézem, hogy vigyék át a dolgaim. Ma este már ott is alszok. Örülnék ha megnéznéd. Azért a mocsoknak még mindig van ízlése és ért ahhoz amit csinál. A ház mesés.

- Rendben. Menjünk vissza a szállodába kijelentkezni és átviszlek.

- Remekül hangzik - mosolyogtam rá majd megittam a boromat és visszamentünk a hotelbe.

Összeszedtem a dolgaim amik itt többnyire a ruháim voltam, a dobozaim pedig elhoztunk Damiantől és elindultunk az új házamhoz.

Megérkezve akárcsak én Damian is le volt nyűgözve.

- És te mikorra tervezed a partid? - kérdezte miután kipakoltunk a kocsiból és kiültünk a kertbe egy üveg bor mellett amit útközben szereztünk be. Erről jutott eszembe, hogy bevásárolni sem lenne egy hátrány ha elmennék.

- Valamikor jövőhétre. Még nem tudom. Szeretnék először elrendezni itt mindent. És Haileyt is fel szeretném hívni végre. Alig várom, hogy túl legyek ezen és végre ő is itt lehessen. A partira visszatérve pedig inkább amolyan ház avató buli. Itteni barátok, kollégák. Semmi extra.

- Egyébként remek a film ötlete amit Shanenek javasoltál. Igaz ütős lesz  a vége és amit kezdeni akarsz vele, de tényleg két legyet egy csapásra. Szerintem a közönség is imádni fogja - mondta Damian.

- Örülök, hogy tetszik. Én odáig vagyok az ötletért mindkét okból. Remélem sikerül jól megcsinálni. Shane azt mondta félretesz mindent, hogy ezzel foglalkozhasson és ismerve a munkáit nem fogunk csalódni benne. Ha megvan a forgató könyv kereshetjük is a színészeket. Minél előbb akarom a filmet. Nem akarom elhúzni. Ezt az egészet Derekkel sem. Elnézve őt ma nem fog sokáig tartani, hogy sikerüljön a tervem és lecsaphassak.

Egyenlőre nem is gondoltam másra. Sem arra, hogy alakul és milyen hatással lesz ez az egész ránk csak arra, hogy véghezvigyem.

- Hát akkor igyunk erre - emelte fel a poharát és ittunk is.

Nemsokkal később ahogy Damian elment már javában sötét volt. Igaz olyan késő még nem. Ahogy elpakoltam a boros poharainkat a konyhában eszembe jutott, hogy semmi ennivaló nincs itthon. Ebből jött, hogy nem ártana egy vásárlás. Viszont eszembe jutott, hogy nincs nálam a kocsim mivel ma egész nap mások furikáztak.

Ahogy azonban ez eszembe jutott megszólalt a csengő. Egy pillanatra meg is lepődtem.

Biztos Damian az - gondoltam magamban hiszen csak ő és Derek tudja, hogy itt lakok. Ez utóbbit mivel kizártam biztos voltam benne, hogy a barátom jött vissza.

Ennél nagyobb meglepetés azonban már nem is érhetett volna mikor ajtót nyitottam. Hát nem Damian állt a küszöbön. Hanem Derek.

- Szia - mosolygott rám a döglesztő mosolyával. - Csak a környéken jártam és láttam, hogy már égnek is a fények. Gondoltam beköszönök - kezdett bele és eszembe villantak a gondolatok mielőtt megjött volna. Ha már így alakult akkor miért ne használnám ki?

- Pont jókor jöttél - válaszoltam mire picit meg is lepődött de láttam rajta, hogy tetszik neki a válaszom. - El kéne egy fuvar.

- Ahová csak akarod - vágta rá.

- Semmim nincs még itthon így el kellene mennem bevásárolni. Utána akár maradhatsz is cserébe vacsorára.

Erre rögtön felcsillantak tengerkék szemei.

Egek. Ez lehet, hogy kicsit elhamarkodott kijelentés volt - jutott eszembe, de már nem tudtam visszaszívni.

- A világért sem utasítanám el az ajánlatot. És nagyon szívesen elviszlek.

- Sajnos mivel ma egész nap hoztak vittem nincs nálam még a kocsim.

- Én ennek csak örülök - kacsintott rám Derek majd megvárta még hozom a táskám és beültünk a kocsijába.

El is indultunk egy bevásárló központ felé ahol mindent beszerezhettem amire szükségem van.

Egy kis ideig ahogy beültünk a kocsijába néma csend honolt köztünk. Csupán a rádióból szóló lágy zene töltötte be az utas teret.

Igaz mellette ülve kissé nehézkes volt, hogy ne legyen feltűnő de néha nem bírtam ki és vetettem egy egy lopott pillantást rá. Legalább igyekeztem nem feltűnő lenni.

Csupán a város fényei világították meg a vonásait, de ismét rá kellett jönnöm és bevallani magamnak amit minden épeszű nő észrevesz, hogy Derek még mindig ugyanolyan jóképű, dögös és szexi mint régen volt. Ha nem még jobban.

Ebben a szerelésben pedig pláne. A napközbeni öltönyt farmerre és ingre cserélte aminek az ujját feltűrte, az ing gombjai felül pedig nem voltak mind begombolva és láthatóvá vált barna és izmos mellkasa.

A ruhájáról gondolva talán nem is akkora véletlen, hogy pont erre felém járt. De végül is mindegy. Még jól is alakulhat.

Egy másik lopott pillantás alkalmával az arcát néztem. Az arcot amivel megbolondítja a nőket. Nem is hiába hiszen pokolian jóképű. Tengerkék szemeivel képes bárkit levenni a lábáról. A mosolyától pedig minden nő lába remegni kezd. Ez a pasi tudja mitől döglik a légy - gondoltam magamban és mintha az én ajkaimon egy kis mosoly jelent volna meg ezekre a gondolatokra.

Oké Cam. Annyit azért ne áradozz róla.

Inkább eltüntettem az arcomról a mosolyt és a mellettünk elszáguldó várost néztem. Közben pedig arra gondoltam mit tartogat számunkra ez az este? Hiszen még koránt sincs vége. Csak most kezdődik  - gondoltam magamban és majdnem ki is ült az ördögi vigyor az arcomra ami ehhez a gondolathoz illett. . . . . .

1.fejezet

4 évvel később......



4 év. Szinte kimondani is hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt. Ennyi ideje már mindennek. És most ennyi év után ismét itt vagyok. Los Angelesben.

Itthon. Már ha egyáltalán lehet annak nevezni. Minden esetre most visszatértem. Vagyis tértünk. Természetes Damian is velem tartott. Nem volt ínyére az ötlet és a tervem, de magamra semmiképp sem akart hagyni. Hiába tudom nagyon jól, hogy cseppet sem helyesli amit tenni készülök.

Szerinte annyiban kellene hagynom és végre élni az életem. Igaz azt mondja részben megérti miért akarom ezt, mégis jobban örülne ha felhagynék vele és elfelejteném. Azt mondja nekem is jobb lenne ha mindent elfelejtenék. De képtelen vagyok. Már elszántam magam és nincs vissza út. Nem akármiért tértem vissza ennyi év után. Nem mellesleg teljesen új emberként. És ezt szó szerint értem.

Pontosan négy évvel ezelőtt az akkor tökéletes életem atomjaira hullott és mindezt egy embernek köszönhettem. Azon a napom minden tönkrement. Többek között én is. Hosszú ideig, évekig tartott amíg rendbe jöttem. Ugyanakkor ez a hosszú idő elég volt, hogy mindent kiterveljek. A bosszúmat. Eszem ágában sem volt annyiban hagyni. Az az alak meg fog fizetni mindenért amit elvesztettem miatta.

Ugyanakkor négy éve ezen a napom tényleg meghaltam. Úgy ahogy mindenki hiszi. A családom, a barátaim. Na és persze az is aki mindennek az oka. A férjem.

Azon a napon amikor minden pokollá változott meghaltam. Másfelől pedig új életre keltem. Egy teljesen más nőként. Legalábbis ami a külsőmet, főleg az arcomat illeti. A régi énem egy új arc vette át. Aki ezek az évek alatt amíg igyekezett helyrejönni a bosszún is törte a fejét.

Bosszút fog állni azon aki hátba támadta őt, aki miatt a balesetem történet, és aki mind végig kihasznált. Akinek csakis a pénzem kellett. És amit persze a halálom után meg is kapott mivel nem volt semmiféle házassági szerződésünk. Pedig apám hiába mondta. Sosem hallgattam rájuk. Pedig már az elejétől fogva óva intettek Derektől. Mégsem hallgattam rájuk. Ahogy mondani szokták vakká tett a szerelem. Nem is kicsit. Jó ideig mi voltunk a tökéletes pár.

Együtt vezettük a céget amit apám hagyott rám, sőt végül már Derek majd hogy nem szabad kezet kapott. Amiről mint kiderül ki is használt. Ráadásul minden szemétségére fény derült nemsokkal azután, hogy gyanakodni kezdtem rá, amikor kezdett megromlani a házasságunk. Mikor elkezdett megcsalni is. És mint azon a napon megtudtam nem is akárkivel. A legjobb barátnőmmel. Akire anno még az életemet is rábíztam volna. Hát azon a napon duplán is megtanultam egy egész életre, hogy soha többet ne bízzak meg senkiben. Na jó talán egy ember van akiben feltétlen bízom. Vagyis próbálok. Hiszen ő ezek után is velem volt, mellettem. Ő volt az aki segített mindezt túlélni.

Neki köszönhetem az életem. Hogy nem akartam akkor inkább meghalni. Ő volt az aki segített rajtam. Damian.

Mégis röviden a történetemről annyit összességében, hogy volt egy fantasztikus és jóképű férjem akit imádtam. De akiről kiderült, hogy nem is engem hanem inkább a pénzem szerette jobban és mindazt ami ezzel járt. A nőket és a hatalmat.

Amikor pedig erre rájöttem mindent az arcába borítottam és óriási botrány lett belőle akkor este. Nem véletlenül történt a balesetem sem ezután. Teljesen feldúlva és kétségbe esetten jöttem el otthonról. Vagyis indultam el Derek egyik legjobb barátjához akivel én is nagyon jóban voltam, Damianhoz.

De végül nem érkeztem meg hozzá mert balesetet szenvedtem. Igaz nem olyat ami bele is haltam. Legalábbis fizikailag nem haltam bele. Egyébként igen. A régi életem akkor halt meg. Nekem azonban jó néhány törésen és kisebb sérüléseken kívül nem lett bajom. Vagyis ami a testem nagyobb részét illeti. Csak az arcomat érték iszonyatos sérülések mikor Damian rám talált a roncsok között. Fogalmam sincs, hogy és miként került oda. Legközelebb pedig mikor magamhoz tértem már az ő magán kórházában voltam. Ahogy olyan állapotban voltam, hogy tudjak beszélni elmondtam neki, hogy meg akarok halni. Először úgy nézett rám mint aki megőrült. De amint elmondtam neki mindent tudta mit akarok. Talán nem is véletlenül volt már a végén inkább az én legjobb barátom mint Dereké. Igaz ő sem tudta talán pont ez miatt mikben sántikál a férjem.

Amint megtudta szó nélkül segített. Így attól az estétől mindenki számára meghaltam. Damian szakmája pedig pont kapóra jött. Minden értelemben ő volt az aki helyrehozott. Főként, hogy új ember lehessek. Egy teljesen új, igaz még nem igen használt eljárást alkalmazva rajtam, hogy eltűnjenek a baleset nyomai is, egy teljesen új arcot kaptam. Hosszú évek és műtétek sora után ahogy végül a tükörbe pillantottam egy új női nézett vissza rám.

A testem is teljesen helyrejött és ezek az évek alatt erőt gyűjtöttem, hogy visszatérjek. Ugyanakkor nem csak a külsőn lett más. Már az a naiv, mindent elhívő nő sem létezik. Immár én vagyok az aki átver és átgázol azokon akik ártottak neki. Egy emberen biztos. Ez pedig Derek Devil. Milyen ironikus is. Az ördög. Hát ezúttal én veszem át a szerepét és mindent elfogok követni, hogy tönkre tegyem az életét ahogy ő tette az enyémet.

Azt veszem el tőle ami a legfontosabb neki. A szabadságát és a pénzt. Az előbbit igencsak könnyen. Noha talán nem olyan értelemben ahogy elsőre gondolhatnánk. Ahogy tudom, és figyeltem őt messziről az évek alatt továbbra is a nők megszállottja. Na persze legalább a szemétláda nem rögtön a "halálom" után kezdett el nőzni. Vagy a fene tudja, talán csak nem nyilvánosan csinálta?

És pont ezt fogom kihasználni. Hiszen a nők, az ilyen gyönyörű nők mint én - ők a veszte. Vagyis én leszek az. A végzete. El fogom érni, hogy úgy belém bolonduljon, úgy szeressen mint én őt annak idején. És ha ez sikerült akkor csapok le rá.

Ezek az évek alatt csak ennek a gondolata volt az ami éltetett. És még egy valami. Ami talán még ennél is többet segített. És az lesz az amivel végleg a földbe fogom döngölni ezt a pasit. Akit mindennél jobban szerettem régen. Aki teljesen tönkretett. Holott én mindenemet neki adtam. Most azokat veszem el tőle amik a legfontosabbak neki. És azt amit sosem kaphat majd.

Visszatérve arra, hogy ez idő alatt is végig figyelemmel követtem az életét úgy tűnik nem sokat változott. Annak idején Damian mindent úgy intézett, hogy csak balesetként jegyezzék a halálomat. Baleset volt aminek egyedül ő tudja az okát. Ahogy Damian kiderítette nekem, a szüleim is így tudják. Semmit sem tudnak arról, hogy miket is művelt Derek és miért történt az a baleset akkor este. Naná, hogy a szemétláda ezzel már nem dicsekedett.

Egy ideig eljátszotta a szomorú özvegyet, utána kezdett ismét életre kelni. Közben persze rátette a kezét a pénzemre és a cégemre.Majd ismét visszatért az életbe. És a nők közé is. De már senki mellett nem állapodott meg. Csak alkalmi kapcsolatai voltak, egyik nő jött a másik után.

Egészen eddig a napig. Ugyanis Camilla lesz az a nő akibe belefog szeretni, és aki végül megadja neki azt amit érdemel. ......


- Jól érzed magad? Biztos ezt akarod Camilla? - ült le mellém a gépen Damian.

- Nagyon jól tudod. Már mindent elterveztem. Nem hátrálok meg.

- Tudod, hogy számíthatsz rám. Nemsokára földet érünk. Elintéztem a foglalásod a szállodába. Bár még mindig feleslegesnek tartom. Jöhetnél addig hozzám is.

- Megvan az oka miért akarom így. Nem akarom, hogy mással lásson. Veled. Legalábbis egyenlőre Damian. Szálloda. Holnapra pedig már megbeszéltem egy találkozót vele elvileg. Legalábbis a titkár nőjével tudtam beszélni csak. Nagyon elfoglalt a mocsok. De természetesen egy új ügyfélre mindig van ideje. Már holnap megmutat néhány házat. Remélem találok olyat ami tetszik.

- Ahogy akarod. Egyébként, hogy vagy?  - pillantott rám óvatosan Damian a reakcióimat lesve. Hiszen újra itt voltunk. Los Angelesben. Ennyi idő után.

Az utóbbi néhány évet ugyanis Európában töltöttünk.

- Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges. De próbálok úrrá lenni rajta. Nem engedhetem meg magamnak.

- A holnap miatt sem Camilla? Hiszen ennyi idő után újra látod a férjed.

- Miatta csak gyűlöletet érzek. Semmi mást.

- Azért ha lehet neki ne ezt mutasd ki. Legalábbis egyenlőre. Azzal nem bolondítod magadba.

- Ne aggódj. Hamar a tenyeremből fog enni. Minden a terveim szerint fog alakul.

- Azt még mindig nem bánod, hogy a szüleid is így hiszik? Hogy meghaltál?

- Így volt a legjobb. Nem akartam lebukni. Nemtudom eltudták e volna fogadni a tervem. Tudod, hogy ők is főleg csak magukkal voltak elfoglalva. Egyszer mindennek eljön az ideje.

- Tudod már most hiányzik Hailey - váltott hirtelen témát Damian. - Mikor látogatjuk meg?

- Nekem is hiányzik. El sem hinnéd mennyire.De jobb ha nincs itt. Mindennek eljön az ideje Damian. És köszönök mindent. Hogy itt vagy velem.

Erre kaptam tőle egy bátorító mosolyt és egy ölelést. Hiába tudom, hogy szerintem a bosszú sehová sem vezet, de mégis itt van velem és segít. Nem is beszélve arról amit értem tett. . . . .


Ahogy leszállt a gépünk LA-ben máris úton voltam a szálloda felé. Damiant egy kocsi a lakására vitte. Megbeszéltük, hogy este találkozunk. Addig szerettem volna pihenni kicsit. És egyedül is lenni.

Ahogy ismét LA-ben kocsikáztunk és láttam az ismerős helyeket, környékeket egy pillanatra elfogott a pánik és a félelem. Eszembe villantak az utolsó itt töltött napom emlékei.

A reggel ami még jól indult, a délután amikor mindent megtudtam, az este amikor mindezt a férjem fejéhez vágtam, és a balesetem ami utána történt. Hihetetlen, hogy ez mind egy nap történt meg velem. És, hogy azóta négy évnek kellett eltelnie, hogy készen ismét visszatérjek ide.

Nem is sejtve még ekkor, hogy a jól elkészült terveim a legvégére mennyire másképp fognak elsülni, és végül miként is alakul a sorsom azzal a férfival akit annak idején imádtam és akit tönkretenni készülök . . . . .



Damianra várva még egyszer átnéztem az anyagot amit Derek irodájából küldtek. Benne a házak képeivel amiket megmutat holnap. Holnap. Amikor minden elkezdődik.

Mi tagadás a mocsok jól csinálja amit csinál. A cég jóformán már világ hírnevű. Ezt az egyet legalább jól csinálja.

Az egyik házon meg is akadt a szemem. Azért személyesen is látni akarom, de szerintem ez lesz a tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy Haileynek is tetszeni fog. Amint ennek vége és megkapom amiért idejöttem ő is utánunk jöhet. És talán egyszer végre nyugodtan, elégtételt véve boldogan élhetek.

Nemsokkal később Damian érkezése zökkent vissza a gondolataimból a valóságba. Rögtön ahogy belép a szállodai lakosztály ajtaján látszik rajta, hogy nagyon zaklatott. Azonnal rosszat sejtek. És valamiért érzem, hogy ennek Derekhez van köze.

Ahogy rákérdezek rögtön igazolja is a sejtésem.

- Az üzleti ügyeinket intéztem amikor belefutottam a városban. El sem hiszem, hogy ekkora Los Angeles és már rögtön az első napon bele kell botlanunk. Mondanom sem kell, hogy rögtön a kérdéseivel bombázott. Eléggé nehezen hitte el, hogy pusztán a véletlen műve volt, hogy a halálod napján nyelt el a föld engem is. - Rögtön láthatta rajtam, hogy kezd úrrá lenni rajtam a félelem így folytatta.  - Ne aggódj még csak nem is sejt semmit. Csupán az akkori hülyeségével jött megint. Hogy közünk volt egymáshoz és a többi. De szerencsére nem is sejt semmit. És mi tagadás jó munkát végeztem rajtad kicsim így végképp nem is fogunk lebukni.

- Nagyon remélem Damian. És tényleg köszönöm. Azért azt még mindig nem értem, miért is lovagol még ennyi idő után is ezen, hogy csak többek voltunk mint barátok. Azon bezzeg nem lovagolt ennyit, hogy ő volt az aki megcsalt. Nem is akárkivel. Lenával.

- Ha már itt tartunk - mondja miközben tölt magának és italt és leül mellém - és feljött Lena neve. Ő is vele volt - böki Damian mire egy pillanatra egy csomó érzés önt el. Többek között harag, gyűlölet mindkettőjük iránt, és talán még valami amit közel sem kellene éreznem, így igyekszem tudomást sem venni róla.

- Igen? Nem is kellene meglepődnünk ezen.

- Annyira azért nem dicsekedett a dolgaival és Lenával sem pláne, hogy tudta a végén is inkább már a te pártodat fogtam mint az övét.Azt te is tudod, hogy jöttek mentek nála a nők. De ahogy most rajta csüngeni láttam azt a perszónát biztos vagyok benne, hogy megint kavarnak. Bár nem hiszem, hogy Derek komolyan venné őt.

- Remélem. Az a nő sem érdemel különbet mint amit én kaptam tőlük. Tudhattam volna, hogy amint megjelent az életemben Derek neki azóta fájt rá a foga. Csak nem akartam látni a fától az erdőt. De jobb későn mint soha. Ne aggódj ő is megfogja kapni a magáét. És az nem Derek lesz.

- A bosszú angyala lettél drágám. Még a végén én is megijedek tőled - mondta felém egy mosollyal Damian és tudom, hogy csak hülyéskedik. Az válaszom neki pedig nagyon is komoly.

- Tudod, hogy ez kiknek szól. Neked csak hálával tartozom. Ez sosem felejtem el.

- Te viszont azt tudod, hogy mindig számíthatsz rám - simított végig az arcomon Damian majd egy pillanatra furcsa csend telepedett közénk.

Nem is tudom miért hatott rám furcsán az érintése. Hiszen tőle már hozzászoktam. Mégis talán tudom az okát. És ő is elmondta. Derek akkor este az én fejemhez is hozzávágta, hogy a haverjával kavarok. Noha Damian és én mindig csak barátok voltunk.

Igaz miután elhagytunk LA-t és elkezdődött az a közös négy év Damiannal közel kerültünk egymáshoz és elmondta, hogy Derek vádjai az ő részéről nem alaptalanok. Noha tisztában van azzal, hogy mindig csak barátként fogok tekinteni rá. De akkor azt mondta, hogy ő beéri ezzel is. Ennek már négy éve. De vajon meddig elég ez neki? Nem mintha nem lenne ő is fantasztikus, jóképű, dögös férfi de ő is megérdemelné a boldogságot. Amit nem én fogok megadni neki. Pedig még örülnék is neki ha én tehetném meg. Nem ismerek mást aki nála jobban megérdemelné. De az én múltammal és jövőmmel nem én vagyok a megfelelő nő neki.

Ezt tisztáztuk is. Csak azt remélem, hogy minél előbb legalább ő megtalálja a párját. Én már végképp lemondtam a szerelemről. Egyszer adtam át magam neki, és tessék mi lett a vége?  Hát még egyszer köszönöm szépen nem kérek belőle.

- Ha gondolod mehetünk vacsorázni - kelt fel mellőlem megtörve a csendet Damian és kiitta az itala utolsó kortyait.

- Jól hangzik. Csak ne valami ismerős helyre menjünk kérlek.

- Ne aggódj - mosolygott rám, majd fogtam a táskám a elindultunk.

Szerencsére egyenlőre senki ismerősbe nem futottunk bele az este hátralevő részében a szuper kis étteremben ahová Damian vitt el. Igaz ha így is lett volna csak ő az akit felismernek. Belőlem maximum a hangom lehetne ismerős, de mivel egy teljesen új társul a hanghoz nem aggódom emiatt.

Remek ételek és bor, valamint Damian és sikerül is teljesen kikapcsolódnom legalább erre az estére.Hogy ne csak a bosszúra és a terveimre gondoljak. Hihetetlen, de ő mindig képes elérni nálam.

- Tényleg te meddig maradsz a városban?

- Jó ideig biztos. Nem akarlak magadra hagyni. Az üzletet pedig innen is tudom intézni. Egyébként van még valami Derekkel kapcsolatban. Nem akartam előtte mondani mert akkor biztos egész este ezen agyaltál volna és örültem, hogy egy kicsit ki tudtál kapcsolni.

Erre kérdőn pillantunk rá a boros poharammal a kezemben.

- Derek a hétvégén valami céges partit szervez és a partneremmel együtt meghívott - bökte ki végül. Mire nekem akaratlanul is rögtön már a tervek szövődtek a fejemben. Ugyanakkor egy kis félelem szállt meg mielőtt feltettem volna a következő kérdésem.

- Hol tartja?

- A házában. Vagyis a házatokban - helyesbít Damian beigazolva a félelmem.

Az ötlet ami felötlött bennem több szempontról is remek lett volna. De így kicsit változnak a dolgok. Fogalmam sincs képes leszek e visszamenni oda. Az otthonomba. Vagyis a volt otthonomba. Amit már ki tudja talán Lenával oszt meg. Ennek a gondolatára kis híján darabokra tört a kezemben a pohár.

Damian láthatta is rajtam.

- Tudom mi juthatott erről eszedbe, de tekintve a helyszínt jobb ha egyedül megyek Camilla.

- Nem. Ki fogom bírni. Már tudom is mit teszünk. Vagyis mi lesz a terv. Miattam ne aggódj - próbáltam meggyőzni ahogy látom rajta kevés sikerrel, de rám hagyta.

- Inkább menjünk ha nem bánod. Szeretnék egy keveset pihenni a reggel előtt.

- Hát az elhiszem. Tudom mióta vársz erre a napra. De . . . .  jól leszel Camilla?

- Igen - mondtam határozottan miután néhány röpke pillanatra felidéztem az akkori este utolsó eseményeit. Hogy mit tett velem ez a férfi. Máris elég erőt éreztem mindenhez. Elég volt csupán ennyire gondolni.

Ezután Damian visszavitetett a szállodába ő pedig a lakására ment mondván, hogy majd holnap beszélünk.

Felmentem a szobámba és egy forró fürdőt vettem. Nagyon jól esett és segített ellazulni is kicsit. Rám is fér egy kis nyugalom a holnapi nap előtt. Sőt. Az elkövetkezendő időszak előtt.

Amint ágyba kerültem furcsa módon pillanatok alatt elnyomott az álom, pedig azt hittem az idegességtől alig fogok tudni eladni.


Reggel nem mondanám, hogy annyira kipihentem ébredtem, de rosszabbra számítottam. Reggelizni azonban nem bírtam. Csak a kávét tudtam meginni. Utána pedig már lassan készülődni kellett. Odakint csodás idő volt, ami többnyire jellemző Los Angelesre. Furcsa ez újra Európa után. Egy fekete szoknyás ruhát választottam, lehetett volna akár kihívóbb is de majd annak is eljön az ideje. Azért akad egy mélyebb kivágás a ruhán és tudom, hogy kezdésnek neki ennyi is elég lesz.

Elkészültem és pont abban a pillanatban szólalt meg a telefon.

- Kisasszony megérkezett a kocsi ami önre vár - szóltak a recepcióról.

Ez volt az a pillanat. Amire négy éve várok.

Még egy utolsó pillantás az egész alakos tükörben, egy elégedett mosoly és már a liftben is voltam. Szinte pillanatok alatt leértem és már a szálloda előteréből sétáltam ki az épület elé ahol tudtam, hogy ott vár Ő. Ennyi idő után.

Egy elegáns fekete autó várt rám, a sofőr pedig már nyitotta is az ajtót. Csupán egy röpke pillanatra torpantam csak meg. Vettem egy mély lélegzetet és beszálltam és szembenéztem a férjemmel. . . . . .