1.fejezet

4 évvel később......



4 év. Szinte kimondani is hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt. Ennyi ideje már mindennek. És most ennyi év után ismét itt vagyok. Los Angelesben.

Itthon. Már ha egyáltalán lehet annak nevezni. Minden esetre most visszatértem. Vagyis tértünk. Természetes Damian is velem tartott. Nem volt ínyére az ötlet és a tervem, de magamra semmiképp sem akart hagyni. Hiába tudom nagyon jól, hogy cseppet sem helyesli amit tenni készülök.

Szerinte annyiban kellene hagynom és végre élni az életem. Igaz azt mondja részben megérti miért akarom ezt, mégis jobban örülne ha felhagynék vele és elfelejteném. Azt mondja nekem is jobb lenne ha mindent elfelejtenék. De képtelen vagyok. Már elszántam magam és nincs vissza út. Nem akármiért tértem vissza ennyi év után. Nem mellesleg teljesen új emberként. És ezt szó szerint értem.

Pontosan négy évvel ezelőtt az akkor tökéletes életem atomjaira hullott és mindezt egy embernek köszönhettem. Azon a napom minden tönkrement. Többek között én is. Hosszú ideig, évekig tartott amíg rendbe jöttem. Ugyanakkor ez a hosszú idő elég volt, hogy mindent kiterveljek. A bosszúmat. Eszem ágában sem volt annyiban hagyni. Az az alak meg fog fizetni mindenért amit elvesztettem miatta.

Ugyanakkor négy éve ezen a napom tényleg meghaltam. Úgy ahogy mindenki hiszi. A családom, a barátaim. Na és persze az is aki mindennek az oka. A férjem.

Azon a napon amikor minden pokollá változott meghaltam. Másfelől pedig új életre keltem. Egy teljesen más nőként. Legalábbis ami a külsőmet, főleg az arcomat illeti. A régi énem egy új arc vette át. Aki ezek az évek alatt amíg igyekezett helyrejönni a bosszún is törte a fejét.

Bosszút fog állni azon aki hátba támadta őt, aki miatt a balesetem történet, és aki mind végig kihasznált. Akinek csakis a pénzem kellett. És amit persze a halálom után meg is kapott mivel nem volt semmiféle házassági szerződésünk. Pedig apám hiába mondta. Sosem hallgattam rájuk. Pedig már az elejétől fogva óva intettek Derektől. Mégsem hallgattam rájuk. Ahogy mondani szokták vakká tett a szerelem. Nem is kicsit. Jó ideig mi voltunk a tökéletes pár.

Együtt vezettük a céget amit apám hagyott rám, sőt végül már Derek majd hogy nem szabad kezet kapott. Amiről mint kiderül ki is használt. Ráadásul minden szemétségére fény derült nemsokkal azután, hogy gyanakodni kezdtem rá, amikor kezdett megromlani a házasságunk. Mikor elkezdett megcsalni is. És mint azon a napon megtudtam nem is akárkivel. A legjobb barátnőmmel. Akire anno még az életemet is rábíztam volna. Hát azon a napon duplán is megtanultam egy egész életre, hogy soha többet ne bízzak meg senkiben. Na jó talán egy ember van akiben feltétlen bízom. Vagyis próbálok. Hiszen ő ezek után is velem volt, mellettem. Ő volt az aki segített mindezt túlélni.

Neki köszönhetem az életem. Hogy nem akartam akkor inkább meghalni. Ő volt az aki segített rajtam. Damian.

Mégis röviden a történetemről annyit összességében, hogy volt egy fantasztikus és jóképű férjem akit imádtam. De akiről kiderült, hogy nem is engem hanem inkább a pénzem szerette jobban és mindazt ami ezzel járt. A nőket és a hatalmat.

Amikor pedig erre rájöttem mindent az arcába borítottam és óriási botrány lett belőle akkor este. Nem véletlenül történt a balesetem sem ezután. Teljesen feldúlva és kétségbe esetten jöttem el otthonról. Vagyis indultam el Derek egyik legjobb barátjához akivel én is nagyon jóban voltam, Damianhoz.

De végül nem érkeztem meg hozzá mert balesetet szenvedtem. Igaz nem olyat ami bele is haltam. Legalábbis fizikailag nem haltam bele. Egyébként igen. A régi életem akkor halt meg. Nekem azonban jó néhány törésen és kisebb sérüléseken kívül nem lett bajom. Vagyis ami a testem nagyobb részét illeti. Csak az arcomat érték iszonyatos sérülések mikor Damian rám talált a roncsok között. Fogalmam sincs, hogy és miként került oda. Legközelebb pedig mikor magamhoz tértem már az ő magán kórházában voltam. Ahogy olyan állapotban voltam, hogy tudjak beszélni elmondtam neki, hogy meg akarok halni. Először úgy nézett rám mint aki megőrült. De amint elmondtam neki mindent tudta mit akarok. Talán nem is véletlenül volt már a végén inkább az én legjobb barátom mint Dereké. Igaz ő sem tudta talán pont ez miatt mikben sántikál a férjem.

Amint megtudta szó nélkül segített. Így attól az estétől mindenki számára meghaltam. Damian szakmája pedig pont kapóra jött. Minden értelemben ő volt az aki helyrehozott. Főként, hogy új ember lehessek. Egy teljesen új, igaz még nem igen használt eljárást alkalmazva rajtam, hogy eltűnjenek a baleset nyomai is, egy teljesen új arcot kaptam. Hosszú évek és műtétek sora után ahogy végül a tükörbe pillantottam egy új női nézett vissza rám.

A testem is teljesen helyrejött és ezek az évek alatt erőt gyűjtöttem, hogy visszatérjek. Ugyanakkor nem csak a külsőn lett más. Már az a naiv, mindent elhívő nő sem létezik. Immár én vagyok az aki átver és átgázol azokon akik ártottak neki. Egy emberen biztos. Ez pedig Derek Devil. Milyen ironikus is. Az ördög. Hát ezúttal én veszem át a szerepét és mindent elfogok követni, hogy tönkre tegyem az életét ahogy ő tette az enyémet.

Azt veszem el tőle ami a legfontosabb neki. A szabadságát és a pénzt. Az előbbit igencsak könnyen. Noha talán nem olyan értelemben ahogy elsőre gondolhatnánk. Ahogy tudom, és figyeltem őt messziről az évek alatt továbbra is a nők megszállottja. Na persze legalább a szemétláda nem rögtön a "halálom" után kezdett el nőzni. Vagy a fene tudja, talán csak nem nyilvánosan csinálta?

És pont ezt fogom kihasználni. Hiszen a nők, az ilyen gyönyörű nők mint én - ők a veszte. Vagyis én leszek az. A végzete. El fogom érni, hogy úgy belém bolonduljon, úgy szeressen mint én őt annak idején. És ha ez sikerült akkor csapok le rá.

Ezek az évek alatt csak ennek a gondolata volt az ami éltetett. És még egy valami. Ami talán még ennél is többet segített. És az lesz az amivel végleg a földbe fogom döngölni ezt a pasit. Akit mindennél jobban szerettem régen. Aki teljesen tönkretett. Holott én mindenemet neki adtam. Most azokat veszem el tőle amik a legfontosabbak neki. És azt amit sosem kaphat majd.

Visszatérve arra, hogy ez idő alatt is végig figyelemmel követtem az életét úgy tűnik nem sokat változott. Annak idején Damian mindent úgy intézett, hogy csak balesetként jegyezzék a halálomat. Baleset volt aminek egyedül ő tudja az okát. Ahogy Damian kiderítette nekem, a szüleim is így tudják. Semmit sem tudnak arról, hogy miket is művelt Derek és miért történt az a baleset akkor este. Naná, hogy a szemétláda ezzel már nem dicsekedett.

Egy ideig eljátszotta a szomorú özvegyet, utána kezdett ismét életre kelni. Közben persze rátette a kezét a pénzemre és a cégemre.Majd ismét visszatért az életbe. És a nők közé is. De már senki mellett nem állapodott meg. Csak alkalmi kapcsolatai voltak, egyik nő jött a másik után.

Egészen eddig a napig. Ugyanis Camilla lesz az a nő akibe belefog szeretni, és aki végül megadja neki azt amit érdemel. ......


- Jól érzed magad? Biztos ezt akarod Camilla? - ült le mellém a gépen Damian.

- Nagyon jól tudod. Már mindent elterveztem. Nem hátrálok meg.

- Tudod, hogy számíthatsz rám. Nemsokára földet érünk. Elintéztem a foglalásod a szállodába. Bár még mindig feleslegesnek tartom. Jöhetnél addig hozzám is.

- Megvan az oka miért akarom így. Nem akarom, hogy mással lásson. Veled. Legalábbis egyenlőre Damian. Szálloda. Holnapra pedig már megbeszéltem egy találkozót vele elvileg. Legalábbis a titkár nőjével tudtam beszélni csak. Nagyon elfoglalt a mocsok. De természetesen egy új ügyfélre mindig van ideje. Már holnap megmutat néhány házat. Remélem találok olyat ami tetszik.

- Ahogy akarod. Egyébként, hogy vagy?  - pillantott rám óvatosan Damian a reakcióimat lesve. Hiszen újra itt voltunk. Los Angelesben. Ennyi idő után.

Az utóbbi néhány évet ugyanis Európában töltöttünk.

- Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges. De próbálok úrrá lenni rajta. Nem engedhetem meg magamnak.

- A holnap miatt sem Camilla? Hiszen ennyi idő után újra látod a férjed.

- Miatta csak gyűlöletet érzek. Semmi mást.

- Azért ha lehet neki ne ezt mutasd ki. Legalábbis egyenlőre. Azzal nem bolondítod magadba.

- Ne aggódj. Hamar a tenyeremből fog enni. Minden a terveim szerint fog alakul.

- Azt még mindig nem bánod, hogy a szüleid is így hiszik? Hogy meghaltál?

- Így volt a legjobb. Nem akartam lebukni. Nemtudom eltudták e volna fogadni a tervem. Tudod, hogy ők is főleg csak magukkal voltak elfoglalva. Egyszer mindennek eljön az ideje.

- Tudod már most hiányzik Hailey - váltott hirtelen témát Damian. - Mikor látogatjuk meg?

- Nekem is hiányzik. El sem hinnéd mennyire.De jobb ha nincs itt. Mindennek eljön az ideje Damian. És köszönök mindent. Hogy itt vagy velem.

Erre kaptam tőle egy bátorító mosolyt és egy ölelést. Hiába tudom, hogy szerintem a bosszú sehová sem vezet, de mégis itt van velem és segít. Nem is beszélve arról amit értem tett. . . . .


Ahogy leszállt a gépünk LA-ben máris úton voltam a szálloda felé. Damiant egy kocsi a lakására vitte. Megbeszéltük, hogy este találkozunk. Addig szerettem volna pihenni kicsit. És egyedül is lenni.

Ahogy ismét LA-ben kocsikáztunk és láttam az ismerős helyeket, környékeket egy pillanatra elfogott a pánik és a félelem. Eszembe villantak az utolsó itt töltött napom emlékei.

A reggel ami még jól indult, a délután amikor mindent megtudtam, az este amikor mindezt a férjem fejéhez vágtam, és a balesetem ami utána történt. Hihetetlen, hogy ez mind egy nap történt meg velem. És, hogy azóta négy évnek kellett eltelnie, hogy készen ismét visszatérjek ide.

Nem is sejtve még ekkor, hogy a jól elkészült terveim a legvégére mennyire másképp fognak elsülni, és végül miként is alakul a sorsom azzal a férfival akit annak idején imádtam és akit tönkretenni készülök . . . . .



Damianra várva még egyszer átnéztem az anyagot amit Derek irodájából küldtek. Benne a házak képeivel amiket megmutat holnap. Holnap. Amikor minden elkezdődik.

Mi tagadás a mocsok jól csinálja amit csinál. A cég jóformán már világ hírnevű. Ezt az egyet legalább jól csinálja.

Az egyik házon meg is akadt a szemem. Azért személyesen is látni akarom, de szerintem ez lesz a tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy Haileynek is tetszeni fog. Amint ennek vége és megkapom amiért idejöttem ő is utánunk jöhet. És talán egyszer végre nyugodtan, elégtételt véve boldogan élhetek.

Nemsokkal később Damian érkezése zökkent vissza a gondolataimból a valóságba. Rögtön ahogy belép a szállodai lakosztály ajtaján látszik rajta, hogy nagyon zaklatott. Azonnal rosszat sejtek. És valamiért érzem, hogy ennek Derekhez van köze.

Ahogy rákérdezek rögtön igazolja is a sejtésem.

- Az üzleti ügyeinket intéztem amikor belefutottam a városban. El sem hiszem, hogy ekkora Los Angeles és már rögtön az első napon bele kell botlanunk. Mondanom sem kell, hogy rögtön a kérdéseivel bombázott. Eléggé nehezen hitte el, hogy pusztán a véletlen műve volt, hogy a halálod napján nyelt el a föld engem is. - Rögtön láthatta rajtam, hogy kezd úrrá lenni rajtam a félelem így folytatta.  - Ne aggódj még csak nem is sejt semmit. Csupán az akkori hülyeségével jött megint. Hogy közünk volt egymáshoz és a többi. De szerencsére nem is sejt semmit. És mi tagadás jó munkát végeztem rajtad kicsim így végképp nem is fogunk lebukni.

- Nagyon remélem Damian. És tényleg köszönöm. Azért azt még mindig nem értem, miért is lovagol még ennyi idő után is ezen, hogy csak többek voltunk mint barátok. Azon bezzeg nem lovagolt ennyit, hogy ő volt az aki megcsalt. Nem is akárkivel. Lenával.

- Ha már itt tartunk - mondja miközben tölt magának és italt és leül mellém - és feljött Lena neve. Ő is vele volt - böki Damian mire egy pillanatra egy csomó érzés önt el. Többek között harag, gyűlölet mindkettőjük iránt, és talán még valami amit közel sem kellene éreznem, így igyekszem tudomást sem venni róla.

- Igen? Nem is kellene meglepődnünk ezen.

- Annyira azért nem dicsekedett a dolgaival és Lenával sem pláne, hogy tudta a végén is inkább már a te pártodat fogtam mint az övét.Azt te is tudod, hogy jöttek mentek nála a nők. De ahogy most rajta csüngeni láttam azt a perszónát biztos vagyok benne, hogy megint kavarnak. Bár nem hiszem, hogy Derek komolyan venné őt.

- Remélem. Az a nő sem érdemel különbet mint amit én kaptam tőlük. Tudhattam volna, hogy amint megjelent az életemben Derek neki azóta fájt rá a foga. Csak nem akartam látni a fától az erdőt. De jobb későn mint soha. Ne aggódj ő is megfogja kapni a magáét. És az nem Derek lesz.

- A bosszú angyala lettél drágám. Még a végén én is megijedek tőled - mondta felém egy mosollyal Damian és tudom, hogy csak hülyéskedik. Az válaszom neki pedig nagyon is komoly.

- Tudod, hogy ez kiknek szól. Neked csak hálával tartozom. Ez sosem felejtem el.

- Te viszont azt tudod, hogy mindig számíthatsz rám - simított végig az arcomon Damian majd egy pillanatra furcsa csend telepedett közénk.

Nem is tudom miért hatott rám furcsán az érintése. Hiszen tőle már hozzászoktam. Mégis talán tudom az okát. És ő is elmondta. Derek akkor este az én fejemhez is hozzávágta, hogy a haverjával kavarok. Noha Damian és én mindig csak barátok voltunk.

Igaz miután elhagytunk LA-t és elkezdődött az a közös négy év Damiannal közel kerültünk egymáshoz és elmondta, hogy Derek vádjai az ő részéről nem alaptalanok. Noha tisztában van azzal, hogy mindig csak barátként fogok tekinteni rá. De akkor azt mondta, hogy ő beéri ezzel is. Ennek már négy éve. De vajon meddig elég ez neki? Nem mintha nem lenne ő is fantasztikus, jóképű, dögös férfi de ő is megérdemelné a boldogságot. Amit nem én fogok megadni neki. Pedig még örülnék is neki ha én tehetném meg. Nem ismerek mást aki nála jobban megérdemelné. De az én múltammal és jövőmmel nem én vagyok a megfelelő nő neki.

Ezt tisztáztuk is. Csak azt remélem, hogy minél előbb legalább ő megtalálja a párját. Én már végképp lemondtam a szerelemről. Egyszer adtam át magam neki, és tessék mi lett a vége?  Hát még egyszer köszönöm szépen nem kérek belőle.

- Ha gondolod mehetünk vacsorázni - kelt fel mellőlem megtörve a csendet Damian és kiitta az itala utolsó kortyait.

- Jól hangzik. Csak ne valami ismerős helyre menjünk kérlek.

- Ne aggódj - mosolygott rám, majd fogtam a táskám a elindultunk.

Szerencsére egyenlőre senki ismerősbe nem futottunk bele az este hátralevő részében a szuper kis étteremben ahová Damian vitt el. Igaz ha így is lett volna csak ő az akit felismernek. Belőlem maximum a hangom lehetne ismerős, de mivel egy teljesen új társul a hanghoz nem aggódom emiatt.

Remek ételek és bor, valamint Damian és sikerül is teljesen kikapcsolódnom legalább erre az estére.Hogy ne csak a bosszúra és a terveimre gondoljak. Hihetetlen, de ő mindig képes elérni nálam.

- Tényleg te meddig maradsz a városban?

- Jó ideig biztos. Nem akarlak magadra hagyni. Az üzletet pedig innen is tudom intézni. Egyébként van még valami Derekkel kapcsolatban. Nem akartam előtte mondani mert akkor biztos egész este ezen agyaltál volna és örültem, hogy egy kicsit ki tudtál kapcsolni.

Erre kérdőn pillantunk rá a boros poharammal a kezemben.

- Derek a hétvégén valami céges partit szervez és a partneremmel együtt meghívott - bökte ki végül. Mire nekem akaratlanul is rögtön már a tervek szövődtek a fejemben. Ugyanakkor egy kis félelem szállt meg mielőtt feltettem volna a következő kérdésem.

- Hol tartja?

- A házában. Vagyis a házatokban - helyesbít Damian beigazolva a félelmem.

Az ötlet ami felötlött bennem több szempontról is remek lett volna. De így kicsit változnak a dolgok. Fogalmam sincs képes leszek e visszamenni oda. Az otthonomba. Vagyis a volt otthonomba. Amit már ki tudja talán Lenával oszt meg. Ennek a gondolatára kis híján darabokra tört a kezemben a pohár.

Damian láthatta is rajtam.

- Tudom mi juthatott erről eszedbe, de tekintve a helyszínt jobb ha egyedül megyek Camilla.

- Nem. Ki fogom bírni. Már tudom is mit teszünk. Vagyis mi lesz a terv. Miattam ne aggódj - próbáltam meggyőzni ahogy látom rajta kevés sikerrel, de rám hagyta.

- Inkább menjünk ha nem bánod. Szeretnék egy keveset pihenni a reggel előtt.

- Hát az elhiszem. Tudom mióta vársz erre a napra. De . . . .  jól leszel Camilla?

- Igen - mondtam határozottan miután néhány röpke pillanatra felidéztem az akkori este utolsó eseményeit. Hogy mit tett velem ez a férfi. Máris elég erőt éreztem mindenhez. Elég volt csupán ennyire gondolni.

Ezután Damian visszavitetett a szállodába ő pedig a lakására ment mondván, hogy majd holnap beszélünk.

Felmentem a szobámba és egy forró fürdőt vettem. Nagyon jól esett és segített ellazulni is kicsit. Rám is fér egy kis nyugalom a holnapi nap előtt. Sőt. Az elkövetkezendő időszak előtt.

Amint ágyba kerültem furcsa módon pillanatok alatt elnyomott az álom, pedig azt hittem az idegességtől alig fogok tudni eladni.


Reggel nem mondanám, hogy annyira kipihentem ébredtem, de rosszabbra számítottam. Reggelizni azonban nem bírtam. Csak a kávét tudtam meginni. Utána pedig már lassan készülődni kellett. Odakint csodás idő volt, ami többnyire jellemző Los Angelesre. Furcsa ez újra Európa után. Egy fekete szoknyás ruhát választottam, lehetett volna akár kihívóbb is de majd annak is eljön az ideje. Azért akad egy mélyebb kivágás a ruhán és tudom, hogy kezdésnek neki ennyi is elég lesz.

Elkészültem és pont abban a pillanatban szólalt meg a telefon.

- Kisasszony megérkezett a kocsi ami önre vár - szóltak a recepcióról.

Ez volt az a pillanat. Amire négy éve várok.

Még egy utolsó pillantás az egész alakos tükörben, egy elégedett mosoly és már a liftben is voltam. Szinte pillanatok alatt leértem és már a szálloda előteréből sétáltam ki az épület elé ahol tudtam, hogy ott vár Ő. Ennyi idő után.

Egy elegáns fekete autó várt rám, a sofőr pedig már nyitotta is az ajtót. Csupán egy röpke pillanatra torpantam csak meg. Vettem egy mély lélegzetet és beszálltam és szembenéztem a férjemmel. . . . . .