4 évvel később......
4 év.
Szinte kimondani is hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt. Ennyi ideje már
mindennek. És most ennyi év után ismét itt vagyok. Los Angelesben.
Itthon.
Már ha egyáltalán lehet annak nevezni. Minden esetre most visszatértem.
Vagyis tértünk. Természetes Damian is velem tartott. Nem volt ínyére az
ötlet és a tervem, de magamra semmiképp sem akart hagyni. Hiába tudom
nagyon jól, hogy cseppet sem helyesli amit tenni készülök.
Szerinte
annyiban kellene hagynom és végre élni az életem. Igaz azt mondja
részben megérti miért akarom ezt, mégis jobban örülne ha felhagynék vele
és elfelejteném. Azt mondja nekem is jobb lenne ha mindent
elfelejtenék. De képtelen vagyok. Már elszántam magam és nincs vissza
út. Nem akármiért tértem vissza ennyi év után. Nem mellesleg teljesen új
emberként. És ezt szó szerint értem.
Pontosan négy
évvel ezelőtt az akkor tökéletes életem atomjaira hullott és mindezt egy
embernek köszönhettem. Azon a napom minden tönkrement. Többek között én
is. Hosszú ideig, évekig tartott amíg rendbe jöttem. Ugyanakkor ez a
hosszú idő elég volt, hogy mindent kiterveljek. A bosszúmat. Eszem
ágában sem volt annyiban hagyni. Az az alak meg fog fizetni mindenért
amit elvesztettem miatta.
Ugyanakkor négy éve ezen a
napom tényleg meghaltam. Úgy ahogy mindenki hiszi. A családom, a
barátaim. Na és persze az is aki mindennek az oka. A férjem.
Azon
a napon amikor minden pokollá változott meghaltam. Másfelől pedig új
életre keltem. Egy teljesen más nőként. Legalábbis ami a külsőmet, főleg
az arcomat illeti. A régi énem egy új arc vette át. Aki ezek az évek
alatt amíg igyekezett helyrejönni a bosszún is törte a fejét.
Bosszút
fog állni azon aki hátba támadta őt, aki miatt a balesetem történet, és
aki mind végig kihasznált. Akinek csakis a pénzem kellett. És amit
persze a halálom után meg is kapott mivel nem volt semmiféle házassági
szerződésünk. Pedig apám hiába mondta. Sosem hallgattam rájuk. Pedig már
az elejétől fogva óva intettek Derektől. Mégsem hallgattam rájuk. Ahogy
mondani szokták vakká tett a szerelem. Nem is kicsit. Jó ideig mi
voltunk a tökéletes pár.
Együtt vezettük a céget amit
apám hagyott rám, sőt végül már Derek majd hogy nem szabad kezet kapott.
Amiről mint kiderül ki is használt. Ráadásul minden szemétségére fény
derült nemsokkal azután, hogy gyanakodni kezdtem rá, amikor kezdett
megromlani a házasságunk. Mikor elkezdett megcsalni is. És mint azon a
napon megtudtam nem is akárkivel. A legjobb barátnőmmel. Akire anno még
az életemet is rábíztam volna. Hát azon a napon duplán is megtanultam
egy egész életre, hogy soha többet ne bízzak meg senkiben. Na jó talán
egy ember van akiben feltétlen bízom. Vagyis próbálok. Hiszen ő ezek
után is velem volt, mellettem. Ő volt az aki segített mindezt túlélni.
Neki köszönhetem az életem. Hogy nem akartam akkor inkább meghalni. Ő volt az aki segített rajtam. Damian.
Mégis
röviden a történetemről annyit összességében, hogy volt egy
fantasztikus és jóképű férjem akit imádtam. De akiről kiderült, hogy nem
is engem hanem inkább a pénzem szerette jobban és mindazt ami ezzel
járt. A nőket és a hatalmat.
Amikor pedig erre rájöttem
mindent az arcába borítottam és óriási botrány lett belőle akkor este.
Nem véletlenül történt a balesetem sem ezután. Teljesen feldúlva és
kétségbe esetten jöttem el otthonról. Vagyis indultam el Derek egyik
legjobb barátjához akivel én is nagyon jóban voltam, Damianhoz.
De
végül nem érkeztem meg hozzá mert balesetet szenvedtem. Igaz nem olyat
ami bele is haltam. Legalábbis fizikailag nem haltam bele. Egyébként
igen. A régi életem akkor halt meg. Nekem azonban jó néhány törésen és
kisebb sérüléseken kívül nem lett bajom. Vagyis ami a testem nagyobb
részét illeti. Csak az arcomat érték iszonyatos sérülések mikor Damian
rám talált a roncsok között. Fogalmam sincs, hogy és miként került oda.
Legközelebb pedig mikor magamhoz tértem már az ő magán kórházában
voltam. Ahogy olyan állapotban voltam, hogy tudjak beszélni elmondtam
neki, hogy meg akarok halni. Először úgy nézett rám mint aki megőrült.
De amint elmondtam neki mindent tudta mit akarok. Talán nem is
véletlenül volt már a végén inkább az én legjobb barátom mint Dereké.
Igaz ő sem tudta talán pont ez miatt mikben sántikál a férjem.
Amint
megtudta szó nélkül segített. Így attól az estétől mindenki számára
meghaltam. Damian szakmája pedig pont kapóra jött. Minden értelemben ő
volt az aki helyrehozott. Főként, hogy új ember lehessek. Egy teljesen
új, igaz még nem igen használt eljárást alkalmazva rajtam, hogy
eltűnjenek a baleset nyomai is, egy teljesen új arcot kaptam. Hosszú
évek és műtétek sora után ahogy végül a tükörbe pillantottam egy új női
nézett vissza rám.
A testem is teljesen helyrejött és
ezek az évek alatt erőt gyűjtöttem, hogy visszatérjek. Ugyanakkor nem
csak a külsőn lett más. Már az a naiv, mindent elhívő nő sem létezik.
Immár én vagyok az aki átver és átgázol azokon akik ártottak neki. Egy
emberen biztos. Ez pedig Derek Devil. Milyen ironikus is. Az ördög. Hát
ezúttal én veszem át a szerepét és mindent elfogok követni, hogy tönkre
tegyem az életét ahogy ő tette az enyémet.
Azt veszem
el tőle ami a legfontosabb neki. A szabadságát és a pénzt. Az előbbit
igencsak könnyen. Noha talán nem olyan értelemben ahogy elsőre
gondolhatnánk. Ahogy tudom, és figyeltem őt messziről az évek alatt
továbbra is a nők megszállottja. Na persze legalább a szemétláda nem
rögtön a "halálom" után kezdett el nőzni. Vagy a fene tudja, talán csak
nem nyilvánosan csinálta?
És pont ezt fogom
kihasználni. Hiszen a nők, az ilyen gyönyörű nők mint én - ők a veszte.
Vagyis én leszek az. A végzete. El fogom érni, hogy úgy belém
bolonduljon, úgy szeressen mint én őt annak idején. És ha ez sikerült
akkor csapok le rá.
Ezek az évek alatt csak ennek a
gondolata volt az ami éltetett. És még egy valami. Ami talán még ennél
is többet segített. És az lesz az amivel végleg a földbe fogom döngölni
ezt a pasit. Akit mindennél jobban szerettem régen. Aki teljesen
tönkretett. Holott én mindenemet neki adtam. Most azokat veszem el tőle
amik a legfontosabbak neki. És azt amit sosem kaphat majd.
Visszatérve
arra, hogy ez idő alatt is végig figyelemmel követtem az életét úgy
tűnik nem sokat változott. Annak idején Damian mindent úgy intézett,
hogy csak balesetként jegyezzék a halálomat. Baleset volt aminek egyedül
ő tudja az okát. Ahogy Damian kiderítette nekem, a szüleim is így
tudják. Semmit sem tudnak arról, hogy miket is művelt Derek és miért
történt az a baleset akkor este. Naná, hogy a szemétláda ezzel már nem
dicsekedett.
Egy ideig eljátszotta a szomorú özvegyet,
utána kezdett ismét életre kelni. Közben persze rátette a kezét a
pénzemre és a cégemre.Majd ismét visszatért az életbe. És a nők közé is.
De már senki mellett nem állapodott meg. Csak alkalmi kapcsolatai
voltak, egyik nő jött a másik után.
Egészen eddig a napig. Ugyanis Camilla lesz az a nő akibe belefog szeretni, és aki végül megadja neki azt amit érdemel. ......
- Jól érzed magad? Biztos ezt akarod Camilla? - ült le mellém a gépen Damian.
- Nagyon jól tudod. Már mindent elterveztem. Nem hátrálok meg.
-
Tudod, hogy számíthatsz rám. Nemsokára földet érünk. Elintéztem a
foglalásod a szállodába. Bár még mindig feleslegesnek tartom. Jöhetnél
addig hozzám is.
- Megvan az oka miért akarom így. Nem
akarom, hogy mással lásson. Veled. Legalábbis egyenlőre Damian.
Szálloda. Holnapra pedig már megbeszéltem egy találkozót vele elvileg.
Legalábbis a titkár nőjével tudtam beszélni csak. Nagyon elfoglalt a
mocsok. De természetesen egy új ügyfélre mindig van ideje. Már holnap
megmutat néhány házat. Remélem találok olyat ami tetszik.
-
Ahogy akarod. Egyébként, hogy vagy? - pillantott rám óvatosan Damian a
reakcióimat lesve. Hiszen újra itt voltunk. Los Angelesben. Ennyi idő
után.
Az utóbbi néhány évet ugyanis Európában töltöttünk.
- Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges. De próbálok úrrá lenni rajta. Nem engedhetem meg magamnak.
- A holnap miatt sem Camilla? Hiszen ennyi idő után újra látod a férjed.
- Miatta csak gyűlöletet érzek. Semmi mást.
- Azért ha lehet neki ne ezt mutasd ki. Legalábbis egyenlőre. Azzal nem bolondítod magadba.
- Ne aggódj. Hamar a tenyeremből fog enni. Minden a terveim szerint fog alakul.
- Azt még mindig nem bánod, hogy a szüleid is így hiszik? Hogy meghaltál?
-
Így volt a legjobb. Nem akartam lebukni. Nemtudom eltudták e volna
fogadni a tervem. Tudod, hogy ők is főleg csak magukkal voltak
elfoglalva. Egyszer mindennek eljön az ideje.
- Tudod már most hiányzik Hailey - váltott hirtelen témát Damian. - Mikor látogatjuk meg?
-
Nekem is hiányzik. El sem hinnéd mennyire.De jobb ha nincs itt.
Mindennek eljön az ideje Damian. És köszönök mindent. Hogy itt vagy
velem.
Erre kaptam tőle egy bátorító mosolyt és egy
ölelést. Hiába tudom, hogy szerintem a bosszú sehová sem vezet, de mégis
itt van velem és segít. Nem is beszélve arról amit értem tett. . . . .
Ahogy
leszállt a gépünk LA-ben máris úton voltam a szálloda felé. Damiant egy
kocsi a lakására vitte. Megbeszéltük, hogy este találkozunk. Addig
szerettem volna pihenni kicsit. És egyedül is lenni.
Ahogy
ismét LA-ben kocsikáztunk és láttam az ismerős helyeket, környékeket
egy pillanatra elfogott a pánik és a félelem. Eszembe villantak az
utolsó itt töltött napom emlékei.
A reggel ami még jól
indult, a délután amikor mindent megtudtam, az este amikor mindezt a
férjem fejéhez vágtam, és a balesetem ami utána történt. Hihetetlen,
hogy ez mind egy nap történt meg velem. És, hogy azóta négy évnek
kellett eltelnie, hogy készen ismét visszatérjek ide.
Nem
is sejtve még ekkor, hogy a jól elkészült terveim a legvégére mennyire
másképp fognak elsülni, és végül miként is alakul a sorsom azzal a
férfival akit annak idején imádtam és akit tönkretenni készülök . . . . .
Damianra
várva még egyszer átnéztem az anyagot amit Derek irodájából küldtek.
Benne a házak képeivel amiket megmutat holnap. Holnap. Amikor minden
elkezdődik.
Mi tagadás a mocsok jól csinálja amit csinál. A cég jóformán már világ hírnevű. Ezt az egyet legalább jól csinálja.
Az
egyik házon meg is akadt a szemem. Azért személyesen is látni akarom,
de szerintem ez lesz a tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy Haileynek is
tetszeni fog. Amint ennek vége és megkapom amiért idejöttem ő is
utánunk jöhet. És talán egyszer végre nyugodtan, elégtételt véve
boldogan élhetek.
Nemsokkal később Damian érkezése
zökkent vissza a gondolataimból a valóságba. Rögtön ahogy belép a
szállodai lakosztály ajtaján látszik rajta, hogy nagyon zaklatott.
Azonnal rosszat sejtek. És valamiért érzem, hogy ennek Derekhez van
köze.
Ahogy rákérdezek rögtön igazolja is a sejtésem.
-
Az üzleti ügyeinket intéztem amikor belefutottam a városban. El sem
hiszem, hogy ekkora Los Angeles és már rögtön az első napon bele kell
botlanunk. Mondanom sem kell, hogy rögtön a kérdéseivel bombázott.
Eléggé nehezen hitte el, hogy pusztán a véletlen műve volt, hogy a
halálod napján nyelt el a föld engem is. - Rögtön láthatta rajtam, hogy
kezd úrrá lenni rajtam a félelem így folytatta. - Ne aggódj még csak
nem is sejt semmit. Csupán az akkori hülyeségével jött megint. Hogy
közünk volt egymáshoz és a többi. De szerencsére nem is sejt semmit. És
mi tagadás jó munkát végeztem rajtad kicsim így végképp nem is fogunk
lebukni.
- Nagyon remélem Damian. És tényleg köszönöm.
Azért azt még mindig nem értem, miért is lovagol még ennyi idő után is
ezen, hogy csak többek voltunk mint barátok. Azon bezzeg nem lovagolt
ennyit, hogy ő volt az aki megcsalt. Nem is akárkivel. Lenával.
-
Ha már itt tartunk - mondja miközben tölt magának és italt és leül
mellém - és feljött Lena neve. Ő is vele volt - böki Damian mire egy
pillanatra egy csomó érzés önt el. Többek között harag, gyűlölet
mindkettőjük iránt, és talán még valami amit közel sem kellene éreznem,
így igyekszem tudomást sem venni róla.
- Igen? Nem is kellene meglepődnünk ezen.
-
Annyira azért nem dicsekedett a dolgaival és Lenával sem pláne, hogy
tudta a végén is inkább már a te pártodat fogtam mint az övét.Azt te is
tudod, hogy jöttek mentek nála a nők. De ahogy most rajta csüngeni
láttam azt a perszónát biztos vagyok benne, hogy megint kavarnak. Bár
nem hiszem, hogy Derek komolyan venné őt.
- Remélem. Az
a nő sem érdemel különbet mint amit én kaptam tőlük. Tudhattam volna,
hogy amint megjelent az életemben Derek neki azóta fájt rá a foga. Csak
nem akartam látni a fától az erdőt. De jobb későn mint soha. Ne aggódj ő
is megfogja kapni a magáét. És az nem Derek lesz.
- A
bosszú angyala lettél drágám. Még a végén én is megijedek tőled - mondta
felém egy mosollyal Damian és tudom, hogy csak hülyéskedik. Az válaszom
neki pedig nagyon is komoly.
- Tudod, hogy ez kiknek szól. Neked csak hálával tartozom. Ez sosem felejtem el.
-
Te viszont azt tudod, hogy mindig számíthatsz rám - simított végig az
arcomon Damian majd egy pillanatra furcsa csend telepedett közénk.
Nem
is tudom miért hatott rám furcsán az érintése. Hiszen tőle már
hozzászoktam. Mégis talán tudom az okát. És ő is elmondta. Derek akkor
este az én fejemhez is hozzávágta, hogy a haverjával kavarok. Noha
Damian és én mindig csak barátok voltunk.
Igaz miután
elhagytunk LA-t és elkezdődött az a közös négy év Damiannal közel
kerültünk egymáshoz és elmondta, hogy Derek vádjai az ő részéről nem
alaptalanok. Noha tisztában van azzal, hogy mindig csak barátként fogok
tekinteni rá. De akkor azt mondta, hogy ő beéri ezzel is. Ennek már négy
éve. De vajon meddig elég ez neki? Nem mintha nem lenne ő is
fantasztikus, jóképű, dögös férfi de ő is megérdemelné a boldogságot.
Amit nem én fogok megadni neki. Pedig még örülnék is neki ha én tehetném
meg. Nem ismerek mást aki nála jobban megérdemelné. De az én múltammal
és jövőmmel nem én vagyok a megfelelő nő neki.
Ezt
tisztáztuk is. Csak azt remélem, hogy minél előbb legalább ő megtalálja a
párját. Én már végképp lemondtam a szerelemről. Egyszer adtam át magam
neki, és tessék mi lett a vége? Hát még egyszer köszönöm szépen nem
kérek belőle.
- Ha gondolod mehetünk vacsorázni - kelt fel mellőlem megtörve a csendet Damian és kiitta az itala utolsó kortyait.
- Jól hangzik. Csak ne valami ismerős helyre menjünk kérlek.
- Ne aggódj - mosolygott rám, majd fogtam a táskám a elindultunk.
Szerencsére
egyenlőre senki ismerősbe nem futottunk bele az este hátralevő részében
a szuper kis étteremben ahová Damian vitt el. Igaz ha így is lett volna
csak ő az akit felismernek. Belőlem maximum a hangom lehetne ismerős,
de mivel egy teljesen új társul a hanghoz nem aggódom emiatt.
Remek
ételek és bor, valamint Damian és sikerül is teljesen kikapcsolódnom
legalább erre az estére.Hogy ne csak a bosszúra és a terveimre
gondoljak. Hihetetlen, de ő mindig képes elérni nálam.
- Tényleg te meddig maradsz a városban?
-
Jó ideig biztos. Nem akarlak magadra hagyni. Az üzletet pedig innen is
tudom intézni. Egyébként van még valami Derekkel kapcsolatban. Nem
akartam előtte mondani mert akkor biztos egész este ezen agyaltál volna
és örültem, hogy egy kicsit ki tudtál kapcsolni.
Erre kérdőn pillantunk rá a boros poharammal a kezemben.
-
Derek a hétvégén valami céges partit szervez és a partneremmel együtt
meghívott - bökte ki végül. Mire nekem akaratlanul is rögtön már a
tervek szövődtek a fejemben. Ugyanakkor egy kis félelem szállt meg
mielőtt feltettem volna a következő kérdésem.
- Hol tartja?
- A házában. Vagyis a házatokban - helyesbít Damian beigazolva a félelmem.
Az
ötlet ami felötlött bennem több szempontról is remek lett volna. De így
kicsit változnak a dolgok. Fogalmam sincs képes leszek e visszamenni
oda. Az otthonomba. Vagyis a volt otthonomba. Amit már ki tudja talán
Lenával oszt meg. Ennek a gondolatára kis híján darabokra tört a
kezemben a pohár.
Damian láthatta is rajtam.
- Tudom mi juthatott erről eszedbe, de tekintve a helyszínt jobb ha egyedül megyek Camilla.
-
Nem. Ki fogom bírni. Már tudom is mit teszünk. Vagyis mi lesz a terv.
Miattam ne aggódj - próbáltam meggyőzni ahogy látom rajta kevés
sikerrel, de rám hagyta.
- Inkább menjünk ha nem bánod. Szeretnék egy keveset pihenni a reggel előtt.
- Hát az elhiszem. Tudom mióta vársz erre a napra. De . . . . jól leszel Camilla?
-
Igen - mondtam határozottan miután néhány röpke pillanatra felidéztem
az akkori este utolsó eseményeit. Hogy mit tett velem ez a férfi. Máris
elég erőt éreztem mindenhez. Elég volt csupán ennyire gondolni.
Ezután Damian visszavitetett a szállodába ő pedig a lakására ment mondván, hogy majd holnap beszélünk.
Felmentem
a szobámba és egy forró fürdőt vettem. Nagyon jól esett és segített
ellazulni is kicsit. Rám is fér egy kis nyugalom a holnapi nap előtt.
Sőt. Az elkövetkezendő időszak előtt.
Amint ágyba kerültem furcsa módon pillanatok alatt elnyomott az álom, pedig azt hittem az idegességtől alig fogok tudni eladni.
Reggel
nem mondanám, hogy annyira kipihentem ébredtem, de rosszabbra
számítottam. Reggelizni azonban nem bírtam. Csak a kávét tudtam meginni.
Utána pedig már lassan készülődni kellett. Odakint csodás idő volt, ami
többnyire jellemző Los Angelesre. Furcsa ez újra Európa után. Egy fekete szoknyás ruhát választottam, lehetett volna akár kihívóbb is de majd annak is eljön az ideje. Azért akad egy mélyebb kivágás a ruhán és tudom, hogy kezdésnek neki ennyi is elég lesz.
Elkészültem és pont abban a pillanatban szólalt meg a telefon.
- Kisasszony megérkezett a kocsi ami önre vár - szóltak a recepcióról.
Ez volt az a pillanat. Amire négy éve várok.
Még
egy utolsó pillantás az egész alakos tükörben, egy elégedett mosoly és
már a liftben is voltam. Szinte pillanatok alatt leértem és már a
szálloda előteréből sétáltam ki az épület elé ahol tudtam, hogy ott vár
Ő. Ennyi idő után.
Egy elegáns fekete autó várt rám, a
sofőr pedig már nyitotta is az ajtót. Csupán egy röpke pillanatra
torpantam csak meg. Vettem egy mély lélegzetet és beszálltam és
szembenéztem a férjemmel. . . . . .
Drága Diamond Light! (Szia csajszim!) ;)
VálaszTörlésDóry (alias: Candy D.) volnék. Csak hogy tudd, ki is írja majd neked eme szavakat... de szerintem a reagálásomból, úgy is rájössz majd. :D
Tyűűűűhaaaaa!!!! Apáááámmm! Atya gatya!!! Azt a mindenit, neki, és neked is! :D Ez... ez eszméletlen!!!!
Imádom. Már magát a tartalmat is amiről a történet fog szólni... és most ezt az első fejit is.
Igaz mondtam is neked, az üzenetedre reagálva, hogy nagyon örülök annak, hogy újra írsz... de most rettenetesen boldog vagyok, amiért újra olvashatok tőled. Ráadásul egy ilyen történetet.
Egy olyan történetet, amely új, amelyet sehol sem olvastam még, de még hasonlót sem, és ez éppen ettől olyan különös.
Különös, hogy más a téma. Hogy más a karakterek szerepe. És hogy, más a hangulata is.
BASZD KI!!! (már bocsi a trágár szóért, de ez most ki bocsátkozik belőlem), nagyon jó! Nagyon tetszik nekem. Annyira várom már, hogy a folytatást olvassam, mert hidd el: ebből nem elég!!!!
Az írásod, most is újra és újra lenyűgöz, de ezt azt hiszem, hogy már tudod, mert már mondtam is neked. De most újra elmondom, hogy imádom, ahogyan írsz, ahogyan fogalmazol, ahogyan a szereplőket formálod, és játszol velük. Ahogyan azt is imádom, hogy újabb történettel kápráztatsz el, mint ahogyan engem.
Hogy azért mondjak is vmit a történetről is, bár még így az elején vagyunk, így nehéz is... de annyit viszont azt hiszem, hogy elmondhatok, hogy nagyon jól indul. Tetszik ez a bosszú hadjárat dolog. Kissé olyan, Dél királynője vs. Bosszú feeling-séget érzek vele kapcsolatosan... legalábbis a hangulata miatt, és maga a "Bosszú" miatt is. De tudom, és szurkolok neked, hogy te ebből a történetből egy olyat hozz majd ki, amely majd megfogja állni a helyét, mint itt a blogger világban, s az olvasóid (régi és majd az ujjak) szemében, mint pedig, a való világban is, ha sikerül majd könyv formájában is megjelentetted. Amelyhez én szorítani fogok neked, és sok sikert és szerencsét kívánok már így előre is.
És, én támogatom ezt az ötletet. Mert érzem, hogy ennek a történetnek ott a helye, a könyvespolcokon, ahogyan az enyémen is. Úgy hogy, siess csajszi (de persze, csak szép lassan, alaposan, és fokozatosabban haladva), ennek a történetnek a megírásával.
Már nagyon várom a folytatást, és azt is, hogy miként bontakozik majd ki, Camilla bosszú hadjárata! Jajj... nagyon várom! ;)
Mint látod és olvasod is, betartottam az ígéretemet! Jöttem, láttam, olvastam és véleményeztem is... viszont elmenni nem akaródzom az oldalról, mert már a folytatásra vagyok kíváncsi! :D:D:D Amelyet, már nagyon várok! ;)
Egy régi, hű olvasód, és remélhetőleg az első számú, rajongóóód! ;)
Pusszantalak csajszi <33333
Szia :) Na azért túlzás ez de jól esik, köszönöm :) annyira azért nem jó, bár én imádom aztán hátha akad akinek tetszik még :D Neked pedig ismét köszönök mindent. Már íródik a következő szerintem ahogy időm engedi hét közepe körül jön is. Aztán meglátjuk mi sül ki belőle, mert öltetem az van rengeteg és igyekszek új dolgokat, történéseket is belevinni remélem jó lesz. Még egyszer köszönöm, hogy itt vagy. Sokat jelent és nagyon örülök, hogy tetszett.
TörlésÉn pedig a te első számú rajongód szóval :) sok sok pusszii <3
Nagyon izgalmas, várom a folytatást
VálaszTörlésÖrülök :) sajnos ma közbeszólt a munka, de igyekszek majd vele :)
TörlésHát, ami először eszembe jutott: szappanopera. Ez egy egyszerű, elcsépelt szappanopera.
VálaszTörlésAztán azt sem igazán értem, hogy a mondatok miért csupán három szóból állnak? Attól, mert valamit így írsz le, még nem lesz hangsúlyosabb, legfeljebb két bekezdés után már a falba verném a fejemet, hogy a felesleges pontok mindig megakasztanak.
Ne ugrálj már az időben, rettenetesen bosszantó, mikor az egyik pillanatban még "mondta felém" - egyébként megjegyezném, ennek a szókapcsolatnak semmi értelme -, aztán hirtelen meg már "tudom, hogy benne bízhatok". Most vagy egyik, vagy másik. Nem akkora ördöngösség ám ezt betartani.
Ha szükségem lesz a tanácsaidra szólok.
TörlésMegjegyzem ha már fikázol valamit legalább annyi lenne benned, hogy a neved ideírod. Bocs.
Egyébként én régen is így voltam vele is most is, hogy csúnyán mondva szarok az ilyenekre mint te, bocsi. Nem kötelező olvasnod, nemtudom ismered e azt a piros X-et ott fent a sarokban. Neked külön ajánlanám. Ha még az sem tűnt volna fel ez amolyan hobbi közel sem lennék profi, nem is erre hajtok szóval ha nem tetszik valami ki mondta, hogy itt kell lenned? Szó sincs olyasmiről, hogy a negatívot nem fogadná az ember, de annak is van egy módja és ez közelsem olyan. Mert persze elolvassa az ember és próbál javítani. De az ilyeneket mint te soha nem értettem. Ha egyszer nem tetszik valami mert szíved joga, de régen is a többségnek tetszett nem is törtem magam az ilyenekkel mint te. Ha nem tetszik valami nem kötelező itt lenni, pláne nem fikázni azt amit más hobbinak tart. Mert közel sem akarok profi író lenni meg ilyesmi. Ami pedig a hobbi részét illeti szerintem neked se ártana találni valamit. Én legalábbis ha egy történet alapból nem tetszik vagy valami nem olvasom el pláne nem kezdem fikázni csak mert nem tetszik mert attól másnak még tetszhet. Szóval a továbbiakban ezt hagyjuk is ennyiben.
Kedves írni próbálkozó!
VálaszTörlésÚgy gondolom, személyazonosságommal nem sokra mennél, hiszen nem ismerjük egymást, és egyébként sem személyeskedni akartam a véleményemmel, hanem rávilágítani arra, ami nagyon sántít az írásodban. Sajnálom, hogy ennyire a lelkedre vetted a felsorakoztatott tényeket.
Ne aggódj, senki sem várja, hogy "profi" legyél, úgy vélem, abban az esetben talán már nyomtatásban is megjelenhettél volna. Szíved joga, hogy írj, de ha már megteszed, ráadásul másoknak is megmutatod, legyen benned annyi, hogy nem tromfolod le azt, aki VÉGRE őszintén megírja, min kellene javítani. A Te részedről nem értem a személyeskedést, mert nem azt írtam, hogy "Hé, te luvnya, hagyjad már abba ezt a hülyeséget, hát nem is tudsz írni, mit erőlködsz, te csíra?", csak részleteiben rávilágítottam, melyek a "stílusod" gyengébb pontjai.
Egyébként az oldaladra egyik kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, és gondoltam, ha már szerinte szórakoztató (abban az értelemben, hogy a történet nem egy profi alkotás, éppen ezért végtelenül egyszerű), nem nyomkodom a kis piros x-et, amelyre oly előrelátóan felhívtad a figyelmemet, legalábbis addig, amíg végig nem rágom magam az egészen. Az ismerősömmel ellentétben pedig, aki pont azért küldte nekem, hogy - és most idézem: "Nézd már ezt a hülyét, hát még helyesen írni sem tud, aztán itt erőlködik, haha!" - én nem továbbítottam senki másnak ugyanezen céllal, hanem tiszteletben tartottam a személyedet annyira, hogy inkább a véleményemet írtam le, amelyből akár ki is szűrhetted volna a tanulságot. Azt választottad, hogy inkább megsértődsz, nekem úgy is jó, váljék egészségedre.
Hobbim akad bőven, köszönöm szépen, többek között szeretek segíteni az olyanoknak, mint te (ha már ez az általánosítás a módi). Emellett akad időm tanulni, dolgozni, írni, olvasni, rendszeresen sportolni, mennyei süteményeket készíteni, szociális életet élni, és nem veszem magamra, ha lobbanékony emberek elküldenek a picsába, csak mert sok birka emberrel ellentétben vannak saját gondolataim. :)
Jó olvasást azoknak, akiknek tetszik a történeted, neked pedig jó szórakozást az íráshoz! És komolyan, fontold meg a fejlődésedre apelláló észrevételeket, mert csak te jöhetsz ki belőle győztesen, ki tudja, talán éppen ennyi választ el a "profizmustól".
A továbbiakban sok sikert, kedves Lizzyke! :)