2.fejezet

 Sziasztok! Itt a második fejezet. Előtte azonban köszönöm az elsőhöz a véleményeket, remélem ide is jön majd. A pipálóknak is :) Örülök, hogy tetszett. Remélem ez is fog valamennyire. És ha már a köszöneteknél tartunk akkor köszönöm a csodás designt a blogra Little Horannak :)  A fejezethez pedig annyit, hogy a menüben a helyszíneknél megtaláljátok annak a bizonyos háznak a többi képét :) Jó olvasást. Puszi.

Egy pillantás. Ennyi év után. Elég is volt ennyi, hogy egy pillanatra meginogjak és inába szálljon a bátorságom. De csupán egy röpke pillanatra. Rögtön fel is vettem az álarcom és a legszebb mosolyommal fordultam felé. Igaz ez csupán a külső volt.

Hiszen akármennyire is igyekszem kifelé mást mutatni, legbelül igenis hatással van rám ez a találkozás. A férjemmel. Akit régen imádtam. És aki miatt tönkrement az életem.

Ezt a gondolatot tartsd a szemed előtt Camilla - mondogattam magamnak és minden más gondolatot félretettem. Legalábbis addig amíg magam nem maradok.

Így hát mosolyogva fordultam kicsit felé, hogy így egymás mellett ülve is valamelyest szembekerüljek vele. Ő mindeközben egy folytában a dögös, csábító mosolyával figyelt engem ami mindig is jellemző volt rá, és amire a nők sosem tudtak nemet mondani neki. Na de most bennem ellenfelére akadt.

Persze én is mosolyogtam rá, hiszen úgy a jó ha azt hiszi én is azok közé tartozok akik ettől a mosolyától már a ruhájukat is ledobják magukról. Közben pedig ha tudná. . . . .

- Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem Camilla - mondta nekem majd a következő pillanatban már hajolt felém és egy csókot lehelt az arcomra. Mintha már ismerne.

- Minden ügyféllel ilyen közvetlen? - kérdeztem a puszira gondolva.

- Többnyire nem. Még a nőkkel sem. De ön . . . . -  nézett rám már már egy ragadozó tekintetével - bocsásson meg ha tolakodó voltam, de mintha ösztönösen jött volna a dolog. És valamiért annyira ismerős nekem  - mondta és pillanatra megijedtem.

Hiába gondoltam erre. Hiszen ha az arcom már teljesen más mint azé a nőé aki a felesége volt ennek a férfinak, a hangom, a szemem még mindig ugyanaz. Persze, hogy ismerős neki. Még szerencse viszont, hogy ezekhez egy teljesen új arc társul így igyekeztem megnyugodni hiszen esély sincs rá, hogy felismerjen.

- Értem. És hová visz először?- tereltem el a dolgot.

- Találtam magának néhány házat azok a tulajdonságok alapján amiket leírt nekem. Rögtön egy olyan felé is tartunk ami szerintem a tökéletes lesz önnek, de végül magáé a döntés - mondta Derek, majd az út hátralevő részében csakis ilyesféle témákról beszélgettünk.

Így  Playa del Rey felé vettük az irányt ahol ha minden igaz egy mediterrán stílusú házat nézünk meg.

Én mindvégig érdeklődve hallgattam őt, és mondhatni jól alakult a társalgás. Noha nem egyszer azon kaptam őt, hogy a tekintete az egész testemet végigméri. Valahol jól esett a tudat, hiszen ilyen reakciókra lesz szükségem ha el akarom érni amit elterveztem.

- Én ön mivel foglalkozik? Erre még egy üzenet váltásunkban sem tértünk ki - kérdezte tőlem Derek.

- Egy barátomnak filmes cége van. Vagyis közös a cég.

- Film gyártás? Ez remekül hangzik. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ez a világ.

- Ha gondolja egyszer szívesen vendégül látjuk az itteni stúdióban.

- Az itteniben? Egyébként az ajánlata remekül hangzik. A világért sem mondanék nemet magának.

Na persze. Azt mindjárt gondoltam.

- Korábban többnyire Európában dolgoztunk, egy ideje ide települt át a cég, de mi csak most tudtunk csatlakozni. Éppen egy új készülő filmen dolgozunk éppen.

- Remekül hangzik. Szívesen elfogadom a meghívását. Nagyon felcsigázott a munkája. Szeretném megnézni. Persze csak ha nem zavarom.

- Ugyan, dehogy. Ha sikerül megtalálni a megfelelő házat megbeszélhetünk egy időpontot amikor ellátogat hozzánk.

- Az fantasztikus lenne. De ha megengedi akkor tegeződhetnénk - mosolygott rám.

- Rendben Derek.

- Köszönöm Camilla.

Ahogy ebben megegyeztünk a kocsi meg is állt. Úgy tűnik időközben megérkeztünk.

Amint megpillantottam a villát amit Derek elsőként kinézett nekem és amire azt mondta szerinte a befutó lesz nálam sejtettem, hogy igaza volt.

Gyönyörű emeletes ház előtt álltunk, amit pálma fákkal díszített gyönyörű kert vett körbe. Teljesen levett a lábamról.

Hihetetlen, de még így is minta ismerne engem. Mintha tudná mi az ami tetszik nekem, amire vágyom. Ez egy csöppet megriasztott. De elhessegettem az ilyesféle gondolatokat és kiszállva a kocsiból elindultunk a ház felé, hogy körbevezessen.

Már kívülről és a hozzá tartozó kert és környezet is teljesen elvarázsolt. És akkor még be sem léptünk a házba. De amint ez megtörtént teljesen biztos voltam benne,hogy igaza van és ez lesz a tökéletes választás. Igaz egyenlőre még ezt nem közöltem vele.

Körbevezetett és mindent elmondott a házról.

Egy gyönyörű modern, nyitott gránit pultos konyhát mutatott. Francia ajtók nyíltak a szép teraszra és udvarra. Ahol még nem mellesleg egy kisebb szökőkút is van, pezsgő fürdő, medence és sok megannyi gyönyörű trópusi növény. A szobákhoz kandalló, óriási gardróbok valamint a fürdőkhöz luxus wellnes kádak vannak. Az egyik háló nagy erkéllyel az óceán felé néz. - Amiről már biztos voltam benne, hogy ez lesz az enyém.

Ezenkívül további hálószobák amikhez szintén külön fürdő jár, mosókonyha. Valamint egy két autós garázs is van a házhoz. Valamint visszatérve a kertre, a szökőkút és a pezsgő fürdő mellé egy szép medence is társul ami csak hab a tortán.

Ahogy szép lassan mindent láttam belőle rögtön beleszerettem. Ráadásul bútorozott is volt, így legalább azonnal költözhető.

- De ha gondolja és nem tetszik a berendezés bármikor elvitetjük és lecserélheted.

- Eszemben sincs - mondtam neki a nappaliban állva. - Így tetszik ahogy van. Úgy látom igazad volt és ez lesz a nyerő.

- A többit nem is akarod megnézni?

- Nem. Ezt akarom.

- Jól döntöttél. Szeretem ha egy nő határozott és tudja mit akar. Az irodában elkészítjük a szükséges papírokat és mire visszaérünk akár már alá is írhatod őket. Ha tényleg ezt akarod.

- Igen ezt. Csodálatos ez a ház.

- Hát még a tulajdonosa - fordult felém a mosollyal amit Camilla természetesen rögtön viszonzott.

- Alig várom, hogy kipróbálhassam a medencét. Imádom a vizet - mondtam neki egy kicsit próbálva terelni miközben az ajtóhoz léptem ami a kerthez vezetett.

A következő pillanatban pedig már csak annyit éreztem, hogy szorosan mögöttem áll.  Még közelebb is mint kellene. De Camilla nem riadt meg. Pont ez kell nekem. Hogy teljesen megőrjítsem és belém habarodjon. És már most a legjobb uton haladunk.

- Akárcsak én - mondta halkan ami szinte suttogásként hatott a fülem mellett. Egy röpke pillanatra talán meg is remegtem a rég nem érzett közelségétől de gyorsan eszembe is jutott, hogy miért vagyok itt és, hogy ki ez a férfi.

Noha Camilla megengedheti magának ezt a reakciót. Hiszen ha jól akarom csinálni nem mutathatom közömbösnek magam.

Bár ahogy itt áll mögöttem ilyen közel egy pillanatra megszólal Damian hangja a fejemben. Hiszen igaza van és előbb utóbb közel kell engednem magamhoz. Érintések, csókok és valószínű még több is. De vajon képes leszek ekkor már csak úgy érezni vele kapcsolatban mint akin bosszút kell állnom?

Ha a karjaiban fog tartani, ha megcsókol. Ennyi idő után. Hiszen régen ez a férfi volt a mindenem. És most újra közel kell engednem magamhoz. Ebben a pillanatban ismét itt vele olyan félelem fogott el ami még eddig nem. Kezdtem meginogni. Kételkedni, hogy képes leszek végigcsinálni. Kételkedni abban, hogy erős tudok maradni, és hogy az említett érzések és pillanatok nem lesznek hatással rám. Kell is, hogy hatással legyen rám, hiszen látnia is kell, hogy nem hagy hidegen. De miként fog ez hatni rám?

Elég Camilla. Higgadj le. Ha eljön az ideje, az első ilyen alkalom meglátod. Hogy miként reagálsz. Utána ráérsz agyalni. De akkor is erőt meríthetsz a múlt emlékeiből. Ennek segítenie kell, hogy képes legyek végigcsinálni úgy, hogy Camilla odáig legyen ezért a férfiért ugyanakkor továbbra is gyűlöljem őt.

Valahogy eddig a tervem biztosnak tűnt. Egészen eddig a találkozásig. De erős vagyok és végigcsinálom.

Amíg eltöprengtem magam egy kicsit arra riadtam fel, hogy szinte a karjaiban vagyok ennek a férfinak. A férjemnek.

Még mindig mögöttem állt, noha ha lehet még közelebb miközben az egyik karját a derekamra csúsztatta.

Igen. Ez határozottan nehezebb lesz mint gondoltam. De eszembe juttattam az utolsó LA-ben töltött estém képeit és máris képes voltam az érzéseimen felülkerekedni és azt tenni amit kell. Józanul gondolni a közelében.

Felvettem a legszebb mosolyom és megszólaltam visszatérve a medencés témára.

- Akkor a partin akár kipróbálhatod.

- Partin?

- Igen. Szeretnék egy partit itt a házban. A barátok, kollégák. Örömmel látlak téged is. Akkor akár ki is próbálhatod a medencét - mondtam neki miközben még mindig háttal de nagyon is közel álltam hozzá.

A válasza ismét halk hangon a fülemhez érkezett. Miközben a keze a derekamon pihent. Sőt néha mintha közelebb is szorított volna magához.

- Csak veled próbálnám ki - mondta.

- Meglátjuk - fordultam ekkor felé majd kiléptem a Derek Devil féle bűvkörből. - Egyébként mindig ilyen közel akarsz kerülni az ügyfeleidhez? - kérdeztem tőle miközben a konyha felé mentem, hogy ismét megnézzem magamnak. Ő követett.

- Már jó ideje nem. Korábban előfordult a szép nők mellett, de melyik férfival nem? De jó ideje egy nő sem vett le rögtön így a lábamról - mondta ezt immár úgy tűnik komolyan. Már ha ezt a férfit komolyan lehet venni. De Camilla hitt neki. Hinnie kellett.

Hiszen megfogja adni magát ennek a férfinak, na persze olyan könnyen nem fogja megkapni amit akar. Derek lesz az aki először megadja magát. Nem fogom egykönnyen adni magam. Meg fog szenvedni értem. És ebben Damian is a segítségemre lesz.

Kezdésnek Derek hétvégi partiján. A fejemben már akkor készen volt a terv amikor Damian elmondta a meghívást.

- És ha már a partikról van szó, ha lehet akkor ne erre a hétvégére szervezd. Ugyanis most hozzám leszel hivatalos. - mondta Derek a hűtő felé lépve.

- Igen? - kérdeztem vissza miközben figyeltem, hogy kinyitja a hűtőt és kivesz egy üveg pezsgőt. Erre kérdőn nézek rá.

- Ihatunk is az új házadra. Mondtam neked, hogy sejtettem ez lesz a befutó - küldött felém egy csábító Derek féle mosolyt. - Egyébként a partira visszatérve örülnék ha eljönnél hozzám a hétvégén. A cég újabb évfordulóját ünnepeljük és mindenképpen szeretném ha eljönnél.

- Remekül hangzik - mosolygok fel rá miközben elveszem tőle a pezsgős poharat.

- Akkor erre is igyunk - mondta majd koccintottunk.

Miután megittunk egy egy pohárral ideje volt menni. Már így is mintha gyorsabban haladtak volna a dolgok mint kellene. Még mindig igencsak rámenős pasi a férjem.

- Jobb lenne indulni. Még dolgoznom is kellene és el kell intéznem, hogy áthozzam a dolgaim a szállodából.

- Emiatt ne aggódj. Intézkedek. Ha gondolod.  Megcsinálják még az irodában aláírjuk a papírokat. És ha már feljött a munkád, remélem szavadon foghatlak ami azt illeti, hogy megnézhetem a céged.

- Azt hiszem megoldom a szállítást, de kedves vagy. Persze. Megbeszéljük, hogy mikor nézhetnéd meg - válaszoltam mosolyogva és egy pillanatig engedtem magamnak, vagyis a régi énemnek, hogy elvesszen Derek kék tekintetében. Csupán egy pillanatig hagytam, hogy tényleg úrrá legyen rajtam a vonzereje ennek a gyönyörű férfinak majd újra ura voltam a helyzetnek.

- Remek. Itt is vannak a kulcsok - adta át őket Derek, majd bezártuk a házat és kocsival a cége, a cégem felé tartottunk.

Szerencsére azóta új székhelyünk volt, és legalább itt nem kellett szembenéztem az emlékekkel amit a régi hely ébresztett volna bennem. Most inkább az újjal kapcsolatban a kíváncsiság hajtott.

Útközben most inkább hallgattunk. Nekem legalábbis volt mit emésztenem. És a tervek is csak kavarogtak a fejemben. Ugyanis a közeljövőben úgy tűnik máris jó néhány közös programot beszéltünk meg. Aztán majd elválik egy egy ilyen alkalom milyen meglepetést tartogat nekünk.

Visszaérve hozzá az irodájába kicsit sem lepődtem meg azon amit láttam. Egy hatalmas épület legfelső ugyanakkor legelegánsabb emeletét foglalta el a cége. Belépve mindenfelé üveges irodák voltak leginkább. Egyedül úgy tűnt Derek irodája az amelyik nem szimpla üveg, hanem olyan aminek a belsejét bármikor elrejtheti mások elül. Teljesen rá vall.

A gyönyörű és fiatal titkár nő szintén. Elég volt a nőre, sőt inkább lányra ránézni, hogy megállapíthassam teljesen odáig van a főnökéért. Annyi azonban rögtön feltűnt, vagy lehet, hogy csak mert itt vagyok Derek udvariasan köszöntötte de több pillantásra nem is méltatta. Úgy tűnt a szőke csini kislánynak ez nem éppen volt ínyére. Hogy az imádottja figyelmét egy másik nő köti le.

Derek ugyanis továbbra is ugyanolyan közvetlenül viselkedett velem mint eddig. Igaz az alkalmazottai előtt nem jött olyan közel mint amikor a házban voltunk. Beengedett maga előtt az ajtón, de az udvariasság mellett szerintem az is közre játszott, hogy így ismét a derekamra tehette a kezét. Ennyire azért ismerem már.

De nem zavartattam magam. Felfelé jövet is jól elbeszélgettünk. Amint azonban beléptünk az irodájába és becsukódott mögöttünk az üveg ajtó egy röpke pillantást vetettem a titkár nőre. Hát nem éppen volt barátságos a tekintete. Szerintem ha gyilkolni lehetne vele már nem élnék. Igaz Derek nem foglalkozott vele. A következő pillanatban már én sem ugyanis Derek az íróasztalán egy távirányítóval rögtön el is intézte, hogy láthatatlanok legyünk a kíváncsi tekintetek elől.

Helyet foglaltam vele szemben, és elém rakott néhány papírt ami a ház adásvételi szerződése. Mindent átnéztünk és átbeszéltünk majd aláírtam. Megkaptam a papírokat és most már enyém volt az a csodás ház.

- Visszatérve a hétvégére akkor számíthatok rád? - kérdezte Derek aki időközben ismét mögém került miközben a szerződést olvastuk át.

- Persze - mosolyogtam fel rá.

Közben felálltam a székből vállalva, hogy mivel egy tapodtat sem mozdult arrébb jóformán ismét a karjaiban kössek ki. Derek persze cseppet sem zavartatta magát. Mindig is rámenős pasi volt. De most valahogy mintha még jobban pedálozna. Nagyon helyes - gondoltam magamban.

- Örülök, hogy megismertelek - mondtam miközben igencsak közel álltunk egymáshoz, de még nem tette rám a mancsait. De nem is akartam megvárni, hogy ez bekövetkezzen. Egyenlőre nem. Ennyi elég volt mára.

- Én is. El sem hiszed mennyire. Ha megkaphatom a telefonszámod még beszélünk ami a hétvégét illeti - próbálkozott be ugyanis a mostani találkozót a szállodán és a szőke titkár nőjén keresztül egyeztettük.

Megfordultam, hogy ismét háttal legyen neki és egy papírra leírtam a számom. Visszafordultam felé és a zakója zsebébe tettem a cetlit. Láttam rajta, hogy meglepte, hogy ezúttal én voltam a merészebb de csak vigyorgott.

Most az is én voltam aki felé hajolt és egy puszit adott az arcára ahogy nemrégen ő tette. Egy újabb meglepetés neki.

- Akkor hamarosan - mondtam majd kisétáltam az irodájában otthagyva őt.

Elköszöntem a kedves titkár nőtől és a lift felé igyekeztem. Éppen nyílt a lift ajtaja mikor meghallottam a hangját.

- Camilla - mondta majd már ott is termet, hogy visszatartsa a becsukódni készülő lift ajtót.

Előrébb léptem a lift hátsó falától, hogy közelebb álljak hozzá aki az ajtajában állt.

- A papírok itt maradtak - nyújtotta felém őket majd miközben elvette őket a keze az enyémhez ért. Megfogta a kezem is közben és nem igen akart engedni.

Camilla egy röpke pillanatra megremegett az érintésétől de ez még bőven belefért.

Egy mosolyt küldtem felé majd elengedte a kezem és becsukódott közöttünk a lift ajtaja. Amint magam maradtam azért kiült az arcomra egy kárörvendő vigyor mikor a titkár nőjére gondoltam, hogy milyen képet vághatott.

A sofőrje visszavitt a szállodába. Útközben volt egy kis idő átgondolni a történteket, de annyit azért mégsem akartam agyalni rajta. Abból semmi jó nem sül ki. Ehelyett inkább a terveim szövögettem a hétvégére.

Sőt. Már a hét közepére. Akkorra valamikorra beiktatom a céges látogatást amit a stúdióba ígértem Dereknek. Ideje lenne, hogy oda is benézzek. Ugyanis akadt egy remek ötletem a tervem fináléjára.

Így megkértem inkább a sofőrt, hogy tegyen ki a stúdiónál. Hátha Damiant is bent találom. Ahogy beértem felkerestem az embert akire szükségem volt. A kedvenc és legjobb forgató könyv írómat egy új ötlettel. Shane rögtön meg is találtam és fel is vázoltam neki, hogy mit akarok.

Shane csak nézett rám amikor elmondtam milyen filmet akarok.

- Ejha. Drágám az ötlet remek. Már vannak is ötleteim. Neki is állok rögtön. Szólok ha állok valahogy. Ebből tuti kis filmet tudnánk összehozni. Kettő az egyben. A közönség kapna egy remek filmet, és te is megkapnád amit akarsz - mondta Shane.

Elmondtam neki azt is milyen véget akarok a filmnek. Egy pillanatra csak nézett rám, hogy miért is de nem kérdezett semmit. A lényeg, hogy én tudom. És tudni fogja az is akinek szánom majd.

Elmosolyodtam magamban, hogy a Derekkel való találkozás milyen jó ötleteket adott.

Miután Shane és én mindent megbeszéltünk Damian irodája felé vettem az irányt. Persze bent is találtam őt.

- Végre itt vagy. Alig vártam, hogy vége legyen és elmond mi történt - támadott le rögtön egy csöppet kíváncsian.

- Ha elviszel valami nyugodt helyre enni akkor elmesélem.

- Ez természetes - mosolygott rám, majd abba is hagyta amivel foglalatoskodott és elvitt egy étterembe.

Egy nyugis helyet fogtunk ki a városban, és egy eldugottcsendes sarkot az étteremben. Így mindent elmeséltem Damiannak ami ma történt.

Persze főleg arra volt kíváncsi engem, hogy érintett ez az egész. Volt egy két Derekkel töltött másodperc amiről azt hittem jobb ha Damian nem tud, vagyis jobban mondva, hogy egy két pillanat mit váltott ki belőlem. De nemcsak neki még magamnak is hazudni akartam erről. Hiszen persze, hogy hatott rám a közelsége. Ez természetes - mondogattam magamban majd arra jutottam, hogy eddig is mindent megosztottam Damiannal miért most ne tenném?

- Hű. Hát akkor gondolom érdekes volt. Nem is Derek lett volna ha nem nyomul rád rögtön. Ráadásul gyönyörű vagy drágám akárcsak régen így nem is csoda. De azért félek ettől az egésztől Cam.

Értetlenül néztem rá majd kifejtette mire is gondol pontosan.

- Mi van ha visszafelé sül a terved és te fogsz beleesni? Megint. Imádtam őt régen Cam. És most sem volt hatástalan rád a közelsége. Jó persze ez érthető is. De . . . . .

- Azt hiszed én nem gondoltam erre? Azóta is ezen kattog az agyam, hogy elváltunk.Kicsit én is tartok ettől. És igen benne van a pakliban, de nem történik meg. Meg fogja kapni a magáért azért amit velem tett Damian. Ez az érzés sokkal erősebb mint az amit kivált belőlem Derek. Tudom, hogy kell majd még ennél közelebb is kerüljünk egymáshoz, de helyén lesz az eszem. Ő hamarabb esik a csapdámba mint én az övébe.

- Remélem Cam. A te érdekedben.

- Köszönöm Damian. Ne aggódj minden jól fog sikerülni. Egyébként ha nem gond akkor talán holnap behozom ide a céghez. Megígértem neki. Hétvégére pedig említette a partiját.

- Igen. Gondolom akkor holnap nem kellene bejönnöm.

- Ha nem gond. Nem akarom, hogy hamarabb együtt lássanak bennünket mint kellene.

- És a partin mi lesz? Mit mondasz neki kik vagyunk egymásnak?

- Az igazat. Nem is kell máshogy viselkednünk mint ahogy szoktunk. Abból semmi rossz nem lesz ha megfordul a fejében, hogy talán többek vagyunk mint barátok. Had egye csak a fene.

- Oké. És mikor cuccolsz át a házba?

- Szerintem visszamegyek a szállodába és elintézem, hogy vigyék át a dolgaim. Ma este már ott is alszok. Örülnék ha megnéznéd. Azért a mocsoknak még mindig van ízlése és ért ahhoz amit csinál. A ház mesés.

- Rendben. Menjünk vissza a szállodába kijelentkezni és átviszlek.

- Remekül hangzik - mosolyogtam rá majd megittam a boromat és visszamentünk a hotelbe.

Összeszedtem a dolgaim amik itt többnyire a ruháim voltam, a dobozaim pedig elhoztunk Damiantől és elindultunk az új házamhoz.

Megérkezve akárcsak én Damian is le volt nyűgözve.

- És te mikorra tervezed a partid? - kérdezte miután kipakoltunk a kocsiból és kiültünk a kertbe egy üveg bor mellett amit útközben szereztünk be. Erről jutott eszembe, hogy bevásárolni sem lenne egy hátrány ha elmennék.

- Valamikor jövőhétre. Még nem tudom. Szeretnék először elrendezni itt mindent. És Haileyt is fel szeretném hívni végre. Alig várom, hogy túl legyek ezen és végre ő is itt lehessen. A partira visszatérve pedig inkább amolyan ház avató buli. Itteni barátok, kollégák. Semmi extra.

- Egyébként remek a film ötlete amit Shanenek javasoltál. Igaz ütős lesz  a vége és amit kezdeni akarsz vele, de tényleg két legyet egy csapásra. Szerintem a közönség is imádni fogja - mondta Damian.

- Örülök, hogy tetszik. Én odáig vagyok az ötletért mindkét okból. Remélem sikerül jól megcsinálni. Shane azt mondta félretesz mindent, hogy ezzel foglalkozhasson és ismerve a munkáit nem fogunk csalódni benne. Ha megvan a forgató könyv kereshetjük is a színészeket. Minél előbb akarom a filmet. Nem akarom elhúzni. Ezt az egészet Derekkel sem. Elnézve őt ma nem fog sokáig tartani, hogy sikerüljön a tervem és lecsaphassak.

Egyenlőre nem is gondoltam másra. Sem arra, hogy alakul és milyen hatással lesz ez az egész ránk csak arra, hogy véghezvigyem.

- Hát akkor igyunk erre - emelte fel a poharát és ittunk is.

Nemsokkal később ahogy Damian elment már javában sötét volt. Igaz olyan késő még nem. Ahogy elpakoltam a boros poharainkat a konyhában eszembe jutott, hogy semmi ennivaló nincs itthon. Ebből jött, hogy nem ártana egy vásárlás. Viszont eszembe jutott, hogy nincs nálam a kocsim mivel ma egész nap mások furikáztak.

Ahogy azonban ez eszembe jutott megszólalt a csengő. Egy pillanatra meg is lepődtem.

Biztos Damian az - gondoltam magamban hiszen csak ő és Derek tudja, hogy itt lakok. Ez utóbbit mivel kizártam biztos voltam benne, hogy a barátom jött vissza.

Ennél nagyobb meglepetés azonban már nem is érhetett volna mikor ajtót nyitottam. Hát nem Damian állt a küszöbön. Hanem Derek.

- Szia - mosolygott rám a döglesztő mosolyával. - Csak a környéken jártam és láttam, hogy már égnek is a fények. Gondoltam beköszönök - kezdett bele és eszembe villantak a gondolatok mielőtt megjött volna. Ha már így alakult akkor miért ne használnám ki?

- Pont jókor jöttél - válaszoltam mire picit meg is lepődött de láttam rajta, hogy tetszik neki a válaszom. - El kéne egy fuvar.

- Ahová csak akarod - vágta rá.

- Semmim nincs még itthon így el kellene mennem bevásárolni. Utána akár maradhatsz is cserébe vacsorára.

Erre rögtön felcsillantak tengerkék szemei.

Egek. Ez lehet, hogy kicsit elhamarkodott kijelentés volt - jutott eszembe, de már nem tudtam visszaszívni.

- A világért sem utasítanám el az ajánlatot. És nagyon szívesen elviszlek.

- Sajnos mivel ma egész nap hoztak vittem nincs nálam még a kocsim.

- Én ennek csak örülök - kacsintott rám Derek majd megvárta még hozom a táskám és beültünk a kocsijába.

El is indultunk egy bevásárló központ felé ahol mindent beszerezhettem amire szükségem van.

Egy kis ideig ahogy beültünk a kocsijába néma csend honolt köztünk. Csupán a rádióból szóló lágy zene töltötte be az utas teret.

Igaz mellette ülve kissé nehézkes volt, hogy ne legyen feltűnő de néha nem bírtam ki és vetettem egy egy lopott pillantást rá. Legalább igyekeztem nem feltűnő lenni.

Csupán a város fényei világították meg a vonásait, de ismét rá kellett jönnöm és bevallani magamnak amit minden épeszű nő észrevesz, hogy Derek még mindig ugyanolyan jóképű, dögös és szexi mint régen volt. Ha nem még jobban.

Ebben a szerelésben pedig pláne. A napközbeni öltönyt farmerre és ingre cserélte aminek az ujját feltűrte, az ing gombjai felül pedig nem voltak mind begombolva és láthatóvá vált barna és izmos mellkasa.

A ruhájáról gondolva talán nem is akkora véletlen, hogy pont erre felém járt. De végül is mindegy. Még jól is alakulhat.

Egy másik lopott pillantás alkalmával az arcát néztem. Az arcot amivel megbolondítja a nőket. Nem is hiába hiszen pokolian jóképű. Tengerkék szemeivel képes bárkit levenni a lábáról. A mosolyától pedig minden nő lába remegni kezd. Ez a pasi tudja mitől döglik a légy - gondoltam magamban és mintha az én ajkaimon egy kis mosoly jelent volna meg ezekre a gondolatokra.

Oké Cam. Annyit azért ne áradozz róla.

Inkább eltüntettem az arcomról a mosolyt és a mellettünk elszáguldó várost néztem. Közben pedig arra gondoltam mit tartogat számunkra ez az este? Hiszen még koránt sincs vége. Csak most kezdődik  - gondoltam magamban és majdnem ki is ült az ördögi vigyor az arcomra ami ehhez a gondolathoz illett. . . . . .